Rég volt már Kicsi a bors, és még régebben volt, hogy csak magyar zenekarok szerepeljenek benne. Hát, talpra, vagy inkább Riffre Magyar (ezt a szlogent le is védetem). EP sorozatunk újabb részében az elmúlt egy hónap hazai underground metal terméséből válogattunk.

Pletyka

Már három éve is figyelemfelkeltőnek tartottam a Pletyka bemutatkozó demóját. Azonban a budapesti post-punk / szinti-pop / dreampop csajtrió márciusban megjelent öt dalos Kedves Kis Gonoszságok című EP-je csak még magasabbra emelte nálam a lécet, és szerintem a hölgyeknek is ez volta a célja. Ugyanis új anyaguk demójuk mini-szinti alapokra helyezett lo-fi hangulatához képest már egy mester mű. Tisztább, élesebb hangok, több pszichedelikus, vagy inkább dark-wave vibrálás, ami csak nagyobb élvezhetőséget, kényelmet nyújt dalaiknak, amiken a szövegi fejlődés is igen jól megfigyelhető. A korai kislányos szöveg világ helyett, inkább a komolyabb, gondolkodóbb, mélázóbb szövegek kerültek előtérbe. A depressziós vonal tehát adott, amit a lányok zenéjük ’80-as, ’90-es évekbeli dark-wave csilingelő – alternatív vonalú neo-pszichedelilájával , a post-punk komorságával és a dream-pop táncolósabb melódiáival teszik igazán izgalmassá, már-már rádióbaráti slágeressé.

Agregator

Jövőre lesz 40 éves az Agregator. A tatabányai gyökerekkel rendelkező zenekar méltán nevezhető a hazai underground metal egyik legismertebb bandájának. 1997-es megalakulásuk óta öt demót, ugyanannyi nagylemezt és számos single-dalt adtak ki. Azt nem tudom Mikus Tamás énekes, megalakulása óta (oszlopos)tagja-e a zenekarnak, de az biztos, hogy már hosszú évtizedek óta töretetlen kitartással és hittel kormányozza csapatát. Az Agregator 2024-ben igaz egy nagyobb tagcserén esett át, amit közel kétévnyi alkotási folyamat követett. Ennek eredményeként jelent meg négyszámos Elízium EP-jük, ami igazából 2027-re tervezett Por és hamu című jubileumi nagylemez előfutáraként szolgál. Az Elizium dalai a védjegyükké vált finn, néhol göteborgi típusú melo-death, valamint a dark/gothic metal modernebb, melodikusabb, érzelmesebb keresztmetszetén mozognak, amikhez Tamás öblös hangja, hörgései adnak kellő nyomatékot. Lehetne itt hozni hatásokat (Sentenced, Fields of the Nephilim, vagy épp az egykori Land of Charon), de minek. Az Agregator már önmagában hatás. Az Elizium  egy erős, útős EP… Én ennek fényében várom az albumot!

NUMQUAM 

 Az NUMQUAM egy hazai egy-emberes instrumentális death metal projekt, amit Brett Ákos vezet 2022 óta. Három dalos Forlorn Empire EP-je már a második tőle, ami már tudatosabb hangzást és kiforrottabb zenei-megoldásokat mutat az előzőhöz képest. Bár a death metalt hörgés nélkül élvezni nehéz, Ákos mégis törekedett arra, hogy dalai – témái ne egysíkú kaszálások legyenek, hanem több, a műfajra jellemző jegyek átfogó képét mutassa. Az OSDM kaszabolások mellett kellő mértékben vannak jelen a középtempós gyilkolások, csak úgy mint a prog.-death technikai megoldásai, vagy épp a death-doom komótos riffei. Az egész egy egységesen sötét hangulatú death metal alkotás, ennek ellenére én még is ajánlanám neki, hogy keressen egy jó hörgőgépet a dalaihoz.

Soulharbour

Három évvel igen csak jóra sikeredett Odyssey című debütáló albuma után új EP-jével tért vissza a prog-metalcore vonalas Soulharbour. Igaz azóta egy dobos cserén is átestek, bő egy hónapja megjelent PRIMAL EP-jükün már Bertók Richárd játszik. Elmondásuk szerint a „PRIMAL tudatos eltávolodás a digitális túltelítettségtől, az algoritmusok, trendek és a folyamatos információ-dömping világától”. Talán ezért is lettek dalaik annyira spontának és ösztönösek, és nem utolsó sorban erősen kifejezőek. A PRIMAL bátran odaállítható bármely hasonló vonalon mozgó kortárs zenekar anyaga mellé. A  négy őselem szimbolikus mitológiáját egybe olvasztó dalaikban egyszerre kínálnak a társadalom, a hétköznapok zajától dühöz elzárkózást és megnyugvást.

Mudi

Nyomormise címmel immárom ötödik EP-jét adta ki az alternatív beütésű stoner metalt játszó fővárosi Mudi zenekar. Az EP három dala a zenekar szerint „hurrápesszimista világlátását tükröz”.  A recept egyszerű: laza, fellinges riffek, melyek bika erővel vannak tálalva. Azért persze nem csak ennyiről van szó. Az tény, hogy zenéjük a riff-centrikus stoner metal, blues metal vonalain alapszik, amire a grunge, az alter-metal, valamint a post-rock és némileg a noise-rock erős falaival építkeznek. Ezeket jól megjelennek és dalonként kerülnek előtérbe náluk, mivel EP-jük három dala egyazon alapra ugyan, de más-más stílusban vannak megírva. Szerintem ettől is lett ilyen kellemes, könnyed és egyben dinamikus, de legfőbbként befogadható.