E-heti EP válogatásunkban öt újabb figyelemre méltó zenekar friss anyagait, illetve bemutatkozását hoztuk el Európából kiindulva Dél- Amerikán át egészen a kenguruk földjéig. A felhozatal most is sokszínű, stílusilag széles rétegeken átívelő.

Foulpest

A Foulpest egy abszolút új banda a lengyel black metal színterén. A zenekar még egy éve sincs, hogy megalakult polák undergroundból jól ismert Nocturn (ex-Aries Vehemens, ex-Ignis Inferni, ex-Rotten Age) basszusgitáros, és a dobos Instigator (Drunk Thrasher, Poleaxe, ex-Hexenaltar, ex-The Graves) által. Április első napján, Come Unto Evil címmel kiadott két dalos bemutatkozó kislemezükkel nem árulnak zsákbamacskát. A recept egyszerű: a black metal korai korszakának raw, sivár, zord, fagyos dallamai, amint némi középtempós doom/death és mocsok punk hatásokkal elegyítettek. Valahova a korai Bathory, Darktrone, Nifelheim vonalára tehetőek.

 Borg

Ipari zörejek, sötét atmoszféra és kísérletező DIY-szemlélet formálja a budapesti Borg sajátos zenei univerzumát. A Terjék Diána (dob, arculat) és Fogl Márton (gitár, szintetizátor, hangmérnöki teendők) alkotta formáció április 22-én tette teljessé monumentális, két részletben bemutatott új nagylemezét. A tavalyi BIOM debütálást követő The BOO Pt. 1 című koncepciós album februárban kiadott, punkosabb hangvételű első fejezete után most megjelent a folytatás is. A The BOO, Pt. 2 sokkal inkább az industrial irányokba kacsint, a duó pedig elmondása szerint egyfajta ember-szinti hibriddé olvadt össze a felvételek során. A hosszú, instrumentális tételek egy albumokon átívelő poszt-apokaliptikus történetet mesélnek el, amelyet a tervek szerint nagyjából fél év múlva képregényes és fanzine formában is vizualizálnak majd a közönségnek.

(boymester)

Caosonora

A Caosonora egy progresszív/stoner/noise rock zenekar Berlinből. Tagjainak származását tekintve viszont egy multi-kontinentális banda, hiszen dél-amerikai gyökerekkel rendelkeznek és talán ennek is tudható be, hogy spanyol és angol nyelvű dalszövegeik vannak. Március végén adták ki harmadik EP-jüket The Ladder címmel, amire meglehetősen energikus, dübörgő riffekkel  és kavargó ritmusokkal tarkított öt dal került fel. Valahová a Soundgarden, a The Melvins, a Killing Joke és a Mondo Generator vonalára tudnám elhelyezni zenéjüket, mely korábbi két kislemezüket meghallgatva most sokkal összeszedettebb, kifinomultabb, és stílusilag sokfélébb is. A The Ladder összességében hallgatva egy olyan zenei utazásban lehet részünk, mely számos rétegen átvisz… dalaik egyszerre sötétek, felkavarósak, mintamennyire élmény dúsak is.

Black Magick SS

A koszos hangzású speed/black metalt a ’70-es évek pszichedeliájával ötvöző ausztrál Black Magick SS 2012 óta riogat minket okkultista és ”náci nézetekkel”, valamint drogokkal és egyéb misztikumokkal tele nyomott zenéjével. A zenekar jelenlegi két tagja (tudomásom szerint); Duke Ekulton és Count Hawlok, akik elsősorban olyan ausztrál heavy és black metal bandákból ismerhetünk, mint a Dracula, a Carved Cross és az Adamus Exul, de köze volt a svéd speed/power metalos Starlight-hoz is. Embereink ez elmúlt évek során 5 nagylemezt, egy válogatásalbumot és öt EP-t adtak ki, ezek közül a legutóbbi a március 31-én megjelent Fast Speed, ami, ahogyan azt a címe is sejtetni, négy lo-fi black / speed / heavy metal esszenciával ötvözött, hipnotikus hangzású billentyűs hangszerek által vezérelt pszichedelikus rock / hard rock himnuszt tartalmaz. A négy dal valamivel több mint 15 perces szélvész sebességgel hasít át hallójáratainkon, olyan érzéseket keltve, mint ha a Slayer találkozna a Jefferson Airplane-el, vagy a Uriah Heep-pel. Egyszerűen mocsok jól szólnak benne korai ’80-as évekre hajazó éles gitárszólóik, a delejes billentyű/ orgonajátékaik és a puritán speed/black metal gyilkos riffei. De mielőtt még a banda által a nevükben használt SS (Star Ship), valamint svastika jelképét sokan félre értelmeznék, elmondanám, hogy ők okkult oldalról közelítik meg, és ruházzák fel azokat mágikus jelentőséggel.

Mortuary

A mexikói death/thrash veterán, a Mortuary 2012-es Death Won’t Leave the Throne EP-je után tért vissza újabb kislemezével. A banda mára egyetlen ős-tagja Alberto Martinez gitáros, aki a fent említett EP, valamint egykori énekes/basszusgitárosuk, Joel Alanis hala (2018) után néhány év kihagyást követően újjászervezte a zenekart, hogy újult erővel csapjon le ránk Great Black Earth címre keresztelt vadonatúj EP-jével. Az anyag négy vad sebességű és pusztító hatású dalt tartalmaz. Témáik remekül hozzák a műfaj korai ’80-as évek vintage hangulatát, amik igazi gyilkos sebességet adnak dalainkan, nem is beszélve Mando Opposus dobos (Alpha Hydrae, Arachnae, My Lord,  Northwar, Precaria, Sacratus, ex-Ancient Blood, ex-Massive Bleeding, stb…) géppuskaszerű játékáról.