EP válogatásunk újabb számában a black és death metal vonal, valamint a misztikumok, az okkultizmus és merészebb, kísérleti atmoszférák kedvelőinek kedveskedünk. Elsőként érkezik egy igen csak izgalmas, zeneileg a sludge/doom és az avantgárd hatások több szövetén áthatoló kollektíva, amit a más említett black/death metal műfajának számos válfaja követ.

A Plague Of Lighthouse Keepers

A kortárs popkultúra fojtogató ürességére adott válasz nem feltétlenül a csend, hanem a holland kísérleti sludge/doom metalos A Plague Of Lighthouse Keepers bemutatkozó EP-je. A Lay Bare Recordings gondozásában megjelent, közel 22 perces Towers Of Silence három tétele masszív sludge és post-metal alapokra építkezik, miközben az avantgárd dzsessz, a nyugtalanító zajkeltés és a drámai minimalizmus elemeit is magába szívja. Joost Verhagen énekes és Sterre Marrée basszusgitáros vezetésével a formáció mélyen beleáll a jelenkori geopolitikai feszültségekbe, ami valljuk meg, sajnos markánsan érzékelhető. A sűrű zenei szövetben az OM, a Sumac és a Swans öröksége feszül egymásnak, egyfajta megzavarodott szerelemgyerek képét festve elénk. A nyitó The Massacre of Flour nyers brutalitással reflektál a közel-keleti mészárlásokra, míg az I Fuck People a perifériára szorultak melletti kiállást csomagolja kegyetlen hangviharba. Derek Twiss dobos és Tristan „Lama Waaien” gitáros-szaxofonos kettőse előszeretettel kalandozik a káosz peremén, de azért nem feledkeznek meg a hallgatóság számára nyújtott kapaszkodókról sem. A Marlon Wolterink által kevert és Yulia Ermakova látványvilágával kísért EP intellektuálisan provokatív utazás a kollektív bűntudat mezsgyéjén, kimondottan az elvont zenék kedvelőinek.

(boymester)

Ymberophilia

Az egyszemélyes black metal projekt, a Ymberophilia 2013-ban bukkant fel a hazai underground sötétjében. Azóta számos single-dalt, split-anyagot és EP-t kiadott. Ezek közül a legutóbbi az 5 számos Végletek, ami a napokban jelent meg. A Ymberophilia pár éve nekünk adott bemutatkozó interjújában még „sufni-projektként” aposztrofálja magát, ami szerintem mára már felejtős, mivel (véleményem szerint) a magyar one-man underground előadók egyik jeles tagjává nőtte ki magát. Új anyagán épp úgy jelen vannak az atmoszférikus balck / post-black, mint ahogyan a nordikus – fagyosabb black metal hatásai, melyeket kellően dallamossággal, és vad riff-rohamokkal kínál elénk. Mindent összefoglalva most is egy viharos, komor és depresszív dallamokkal meg írt anyagot kapunk tőle, amit nevezhetünk akár alkotója védjegyének is.

MORGH

Második EP-jét adta ki a Drow, valamint a Nadir egykori tagjait tömörítő MORGH. A blackened metal vonalas trió Solus című öt dalos anyagán, bemutatkozó Malum EP-jükhöz képest egy kortárs szellemiséggel és felfogással nyúl a műfaj hagyományaihoz. Dalaikban épp úgy jelen vannak a zsigeri BM alapjai, mint ahogyan a modernebb, progresszívabb black metal irányvonalai. Sőt, mi több, megkockáztatom, hogy depresszív black metal, valamint az atmoszférikus post-metal is jócskán szerepet kapott új zenéjükben. Számomra meglehetősen nagy „újításokat” mutat a műfaj terén. Egy igazán sortétű anyagot kaptunk tőlük, mind dinamika, mind pedig hangulat tekintetében.

Hekataion

A New York-i betonrengeteg és az archaikus rítusok találkozása mindenképp érdekes és izgalmas alapfelvetésnek tűnik és pont ez az, amit a 2024-ben alapított, jelenleg duóként működő okkultista, blackened death metalos Hekataion képvisel. A Lunar Possession Cult kollektíva szellemi műhelyéből kikerülő Sacrifice at the Crossroads ugyanis szépen alámerül az ókori görög mitológiában, főleg az áldozati szertartások és sötét varázslatok tekintetében, ugyanakkor zenei szempontból megmaradtak a stabil, régi sulis black/death egyvelegnél. A lo-fi produkció iránti elkötelezettség kísértetiesen zizegő gitárokkal és távoli, rituális dobpergéssel idézi meg az antik éjszaka úrnőjét (Hekaté az útelágazódások, a külön utak és a boszorkányok istennője volt, a hozzá kapcsolódó szokásokból ered a banda neve). A gitárokért is felelős Nik Graves vokálja túlvilági morajlássá lényegül át a gitárszólókkal tarkított death metal darabolások közepette, melyeknek lüktetését a dobos Griffin Lee Jacobs szolgáltatja. A kollektíva olyan társprojektekkel tart fenn szoros kapcsolatot, mint a Gullveig, vagy a Fury Within, úgyhogy simán el tudom képzelni még a zenekar bővülését és a nagylemezt is.

(boymester)

Melechesh

Tizenegy évnyi sivatagi vihart követő csend után a jeruzsálemi gyökerű, 1993-ban indult Melechesh ismét bőszen követelni kezdte a mezopotámiai metal trónját. A projekt mozgatórugója Melechesh Ashmedi, aki jó szokásához híven néhány vendéggel karöltve maga szállította le a három friss tételt. A Reigning Phoenix Music gondozásában megjelent Sentinels of Shamash ott folytatja, ahol egykoron abbamaradt a zenekar menetelése: az ókori misztériumokat, a folkot és a black metalt elegyíti sajátos módon. A keverésért Kristian „Kohle” Kohlmannslehner felelt, aki többek között a Benighted, Aborted, Cytotoxin lemezek megszólalása is köszönhető., míg a basszusfutamokat a veterán Rob Caggiano jegyzi. A The Seventh Verdict a Gilgames-eposz morális kérdéseit feszegeti, ahol Jessica Pimentel vendég-vokálja ad szakrális élt az agresszív témáknak. Az In Shadows, In Light a tizenkét húros gitárok pszichedelikus lüktetésével a dualitást kutatja, míg a záró Raptors of Anzu a kozmikus rend felborulását festi le kíméletlen közel-keleti skálákkal. Ez a 21 perces anyag bizonyítja, hogy az ősi mítoszok a modern produkció segítségével 2026-ban is húsbavágó valósággá válnak és a szebb napokat megélt projekt rajongói is bizakodva tekinthetnek a jövő felé.

(boymester)