E-heti EP sorozatunk épp úgy fog döngölni, mint a nyári meleg. Nehéz és nyomasztó OSDM riffek, verejtéktől fülledt deathcore, amiben felfrissülést hoz a rideg black metal és az agyament,  rétegezett stíluskompozícióik eufóriája. Merüljetek el az underground hőségében… a jeges sörökről ne feledkezzetek meg!

Noctivagum

Az Noctivagum egy német-olasz felállású black metal banda, aki zenéjükhöz ihletett okkult és misztikus témákból merítenek. Vagyis a black metal alap papírformáját hozzák hét tételes De Arcanis et Ritibus Sulphuris címet viselú bemutatkozó EP-jükön, amelynek borítójához Albrecht Dürer – A Lovag, halál és ördög (Ritter, Tod und Teufel) metszetét választották. A 2025-ben alakult, és a Hagalaz, a Korrigans, valamint más számos olasz underground zenekar tagjait tömöríti magában. AZ EP-t két akusztikus hangvételű instrumentális tétel foglalja keretben melyek között a műfaj korai éveinek hideg és dermesztő, nyers – raw vonalainak nosztalgiájával megszólaló dalai találhatóak. Ezekben ott van a Burzum, a Necromatia, valamint a Gorgoroth korai sötétsége. Az egész egy gonosz hangzású rituálé, amit énekesük Wolf misztikus szövegei, és károgása tesz ünnepivé. Akik igazi okkult black metalra vágynak, azok azt a Noctivagum-nál megtalálják.

My Own Will

Michigan délkeleti része nem a finomkodó etikettjéről híres, a modern metarcore / deathcore vonalas My Own Will legújabb anyaga pedig pontosan ezt a nyers, fémzene által fűtött beatdown-hagyományt viszi tovább. A Bleeding Art Collective gondozásában érkező Misery négy tétele mentes minden felesleges udvariasságtól. A címadó dal – amely eredetileg a beszédes Highway Homicide munkacímen futott – azonnal kijelöli az irányt: a pusztítóan gyors tempókat váratlan, de annál súlyosabb belassulások váltják. Dave Keoppen énekes a felvételek során érezhetően feszegette saját vokális korlátait, ami a Forsaken és a Misery kislemezeken is átütő dühvel jelenik meg. A korábbi nagylemezhez képest ez az EP koncentráltabb agressziót mutat, ahol a deathcore-os ízek már csak fűszerként szolgálnak a domináns beatdown-alapok mellett. A Rorschach és a Phobos tételekkel kiegészített 15 percnyi pusztítás hűen tükrözi a csapat energiáit.

(boymester)

Nemesism

Az amerikai Nemesism a brutal slam nyers erejét és a technikás death metal matematikai precizitását ötvözi zenéjében. A 2022-ben alakult banda soraiban a nevadai underground olyan jól ismert zenésze találhatóak, mint Andrew LoMastro (Cerebral Incubation) ének, Randall Thompson (Euphegenia, ex-Guttural Secrete) gitáros, Bruno Macias Quezada (Foul Deformity, ex-Guttural Secrete) basszusgitáros és Michael Fitzgerald (ex-Guttural Secrete) pedig dobos. Második EP-jük a Premonitions of a Memory mindössze 13 perces, de rövidsége ellenére annál gyilkosabb és kegyetlenebb hangzással bír. Az EP három saját dalt és egy feldolgozást (Oppressor – Sea Of Tears) tartalmaz, melyekben éppúgy bőségesen hemzsegnek a technikás megoldások, mint a hipergyors blast beateket és a klasszikus OSDM elemei. Egyszóval brutálisak.

Ablazen Winds

Mindig van abban valami érdekes, amikor amerikai zenészek rideg európai black metalt játszanak. Az Ablazen Winds triója – Necklace of Shadow, Incubare és Forlorn Spirit tucatnyi projekt mellett többek között a Triumvir Foul és az Azelisassath soraiban edződött. A banda 2024-es ultra-limitált demója, a Burning Scripture of War után idén márciusban adta Kingsblood EP-jét, amelyre négy, rituális keretek közé szorított, fagyos riffekkel és gyors dobokkal, valamint a lo-fi hangzás erejével, a Hate Forest és a Walknut hagyományait ápolja dalt tettek fel. A produkció hű maradt a belső körökhöz: a keverésért Incubare felelt, a maszterelést pedig a rejtélyes Woldaeg végezte, biztosítva a fenyegető és sűrű hangképet. A látványvilágot a neves David Thierrée munkája teszi teljessé, ami már a zene elindítása előtt kijelöli az irányt a modern sallangoktól mentes, ősi erők felé. A címadó tétel közel kilenc perce a kiadvány csúcspontja, ahol a vadság doomos nehézkedéssel párosul. Míg a színtér más szereplői a zajművészet vagy a technikai brutalitás felé fordulnak, az Ablazen Winds megmaradt a múlt misztikumánál.

(boymester)

Ronnie, Donnie és Johnny

Az Augustából származó, avantgárd mathcore/noisecore duó, a Ronnie, Donnie és Johnny rövid időn belül már a második EP-jét adja ki. Az Alex Elkin gitáros és Dalton Jenkins dobos alkotta formáció a közösségi médiának köszönhetően szerzett népszerűséget, miután hónapok óta szinte naponta posztoltak rövid klipeket, beharangozó zajos hanganyagokat, amik George’s Bush című új EP-jük vázát is alkotják. Az EP-re négy, átlagban másfél és 2 és fél perc körüli kaotikus, de nagyon is összetett és energikus tétel került fel, melyeknek zaj-hullámai, megtört riffelései és rétegezett stíluskompozíciói (jazz, hardcore, math-metal, prog.-metal, stb) valamiféle módon egy megmagyarázhatatlan eufórikus élményt nyújtanak. Vágyom én a szenvedésre, de csak ha jó. És ez nekem jó!?