Régóta szeretem a Kraftwerk zenéjét, de amióta ismerem őket, azóta sose sikerült elcsípnem egy hazai fellépésüket sem, így végül a tavalyi bejelentésnél elhatároztam, hogy bármi is lesz, én elmegyek Veszprémbe és megnézem azt a bandát, akik mondhatni az egész elektronikus zenét megalkották. Biztos néz egy kicsit az olvasó most, hogy mit keres egy metal zenei magazinban koncertbeszámoló egy olyan bandáról, aki nem használ gitárokat? Az ok egyszerű: maga a banda olyan legendás, hogy nem maradhat el a beszámoló róluk, mert egy olyan meghatározó együttesnek számítanak, mint a The Beatles vagy a Black Sabbath.

A koncert eredetileg a História kertbe lett meghirdetve, de aznap eső előrejelzése miatt végül a Veszprém Arénába helyezték át, amit nem is bántam, hiszen ott talán jobban is szólt, mint a kinti helyszínen. Az együttes pontosan kezdett, de a koncert előtt 15 perccel már megszólalt a hangfalakból a prüttyögős, halk intro, ami alatt a konceretező tagokat ábrázoló pixel grafikát láthattunk a kivetítőtökön, majd végül 21:00-kor elsötétült minden és magát a koncertet felvezető robothang szólalt meg: „Meine Damen und Herren – Ladies and Gentlemen – Haute Abend – Die Mensch Maschine: Kraftwerk”. Ez után felsétált a négy, világító csíkokkal díszített ruházatú tag, akik kezeslábasainak színe mindig az adott vizuálokhoz igazodott A koncertet a Computer World album dalai kezdték, először a több nyelven számolós a Numbers és a dallamos Computer World egyvelege, az It’s More Fun To Compute és a Home Computer. Hiába, hogy eredetileg 1981-ben jelentek meg ezek a dalok, de még mindig futurisztikusan hatnak, nem öregedtek semmit.

Ez után pedig jött a pár évvel ezelőtti The Man-Machine album egyik legridegebb dala, a Spacelab. A szöveget végig Ralf Hütter énekelte vokóderen keresztül. Fantasztikus vetítést kaptunk hozzá, a dalszöveghez illően egy űrállomást kívülről és belülről, majd pedig, ahogy ennél a dalnál minden helyszínen lenni szokott, a műholdas térképen megjelölték az aktuális koncert városát, ahová az előadás helyszínére leszállt egy csészealj. Sikerült ezt is a helyszínváltozáshoz igazítani, hiszen a Veszprém Aréna előtt landolt az űrjármű.

Jött az 1975-ös Radio Activity albumról az Ariwaves és annak afféle folytatásaként a 1990-es évek óta játszott, azóta is kiadatlan, fanok által csak Tango címmel illetett dallamos techno dal. Nagyon megörültem, hogy ezt is hallhattam élőben, hiszen nagyon szerettem hallgatni a koncertfelvételeken. Ritmikus kattogást hallottunk és Victor Vasarely festményeit megidéző grafikákat láttunk, ezekkel indult a The Man-Machine dal, váltogatva németül és angolul is hallhattuk a dalszövegeit. Tetszett, hogy a vetítés anyaga élőben lett a zenékhez igazítva Georg Bongartz videotechnikus tag által, így az apróbb improvizációkat is követte végig a koncert alatt a LED-falakon játszott anyag.

Egy általam keveset hallgatott dal, az Electric Café jött, ami élőben egész jó volt, de sose fog a kedvenceim közé tartozni, ez után pedig igazi egy klasszikust, az Autobahn-t játszották, aminek a közönség nagyon megörült. Visszatértünk a 1981-es albumhoz és Computer Love-ot hallhattuk, ami nagyon tetszett élőben, sokkal jobban szólt, mint a stúdiós verziók. A The Model kezdetét hatalmas ováció fogadta, mégis egy igazi elektronikus-pop slágerről van szó, amit még a Rammstein fanok is ismernek (én is elsőnek úgy hallottam ezt a dalt, mielőtt megismertem volna a Kraftwerket), Ralf végig nagyon jól énekelte-szavalta ezt is. Hiába idén tölti a 80-at Hütter úr, még mindig jó formában van a hangját és játékát illetően is.

Ezt követő Neon Lights után pedig egy kis érdekességet kaptunk, nem saját dalt, hanem feldolgozást. Ez a Merry Christmas Mr. Lawrence, amit Ralf az 1981-es, első japán koncertjükkor megismert és akkor egyből barátjává vált japán zenész, Ryuichi Sakamoto (Yellow Magic Orchestra) emlékére játszottak. A zenész 2023-ban halt meg és a dalt először a 2024-es Fuji Rock fesztiválon játszotta a Kraftwerk. Ralf elcsukló hangon mesélt a kapcsolatukról és játszotta el a dalt, ami alatt az egész teremben sötétség uralkodott, egyedül a ruházatuk alján világító halovány kék fény adott csak kis világosságot.

Ryuichi írta a Radioactivity japán szövegét, amit a fukushimai atomerőmű balesetet követően játszik így élőben a banda, ahogy ezen a koncerten is. A dal elején japánul kiírva láthattuk a szöveget.

Akik nézik a Tour de France-ot, nekik pont aktuális lehetett a dal, hiszen jött az eredetileg 1983-as dal, amit követett a 2003-as azonos nevű albumról a Chrono és az Étape 2. A dal elején hallható lihegések sem gépről mentek, hanem Hütter úr csinálta a mikrofonjába. Ahogy a következő Trans Europe Expressnél is ott volt a Metal on Metal és az Abzug is folytatásnak, itt is jó volt, hogy egyvelegként játszották ezeket a dalokat.

A koncert utolsó harmadát kezdte poénes hangulatú a Pocket Calculator, aminek az előadását maga Ralf is annyira élvezte, hogy éneklés közben a levegőben zsebszámológép nyomkodást imitált. Habár a dal második felében a japán verzió, a Dentaku vizuálja jelent meg, mégis angolul folytatódott a szám. Még egy dal a Tour de France albumról, szintén általam keveset hallgatott La Forme, amit itt is kicsit unalmasnak találtam, de végül jött a szintén általam kerülgetett, Expo 2000 remixe a Planet of Visions. Végül is ez a remixelt, élőben játszott verzió sokkal jobb, mint az eredeti, így egy dallamos techno számot hallhattunk. Zárásnak jött a Music Non Stop és azt megelőzően a hozzá kapcsolódó két szám, a Boing Boom Tschak és a Technopop. Mint mindig, itt is elnyújtják a dalt, minden tag szólózik egy egyet és úgy hagyják el a színpadot. Végén Ralf is elköszönt és csak pár sávot hallhattunk szólni, ahogy vége a dalnak „Music Non Stop…”.

Természetesen nincs Kraftwerk koncert robotok nélkül! Így a végére ráadásnak (egy perc szünet talán ha volt…) megkaptuk a The Robots-t. Én személy szerint nagyon örülök neki, hogy lassan egy évtizede a tagok adják elő a dalt élőben, nem csak playbackre táncoló robotokat láthatunk.

Úgy gondolom, hogy nagyon jó koncertnek lehettem részese, tisztességgel játszottak, nem untam magam egy pillanatig sem, még az általam említett gyengébb dalok alatt sem. A 130 perces koncerten végig fent tudták tartani az érdeklődést, a zene és a képi anyag nagyon jól kiegészítette egymást. Annak ellenére, hogy csak négy lepakolt konzolt láttunk a színpadon, a banda amennyire csak tehette (meg amennyire az elektronikus zenéket lehet), élőben játszott, kevés hang ment a sávokról. Egy fantasztikus audiovizuális show volt! A hangzás nagyon tiszta volt végig, viszont érdekes, hogy a The Man-Machine és a koncert utolsó harmada hangosabban szólt a többinél. Remélem még lesz lehetőségem látni őket, ha már 2009-ben (Balaton Sound), 2018-ban (Aréna) és 2023-ban (szintén VeszprémFest) kimaradtak nekem.

Videók: Lawrence Live Vids