A szlovák Emor munkássága több mint érdekes, hiszen múltjuk igencsak komoly pontokat villant meg az idővallum tengelyén, de felmutatott produkció, szinte semmi. A kezdete 93 tájára tehetőek, amikor is Rasto Bavlna (basszus) és Jaro Bavlna (dobok) testvérek megalapították a Koniec Koncov (End Ends – a vég vége) nevű punk brutalitást, három lemezzel örvendeztették meg a jónépet, ebből kettő demó és egy Ep. Majd a csapat megszűnt és csak 2002 márciusában döntöttek úgy, hogy újraalakulnak csak ekkor már más műfajjal és névvel. A Grain of Sand az első anyaguk, egy debüt kislemez, melynek külsőségei egyszerre puritánok és magával ragadóak, Miso Cvoliga kezemunkáját dicséri a dolog, aki amúgy a csapat samplerese, mégis valahogy engem ez az egész szétfolyt és megfoghatatlan akvarell szerű pacsmag a francia Elsüllyedt világok (Les mondes engloutis) világára emlékeztet.
Sok helyen az Emor debütjét egyenesen a Neurosis 2004-es The Eye of Every Storm-jához hasonlítják, aminek van is némi relevanciája, hiszen a Grain of Sand atmoszférája ugyanaz a mély és lehangolt, melankolikus semmibe hullás az élet súlyos és megoldhatatlan útvesztőiből. Megjelenik a létezés minden vele járó és jelenvaló szenvedése és torz arca a boldogság műanyag vívmányaival szemben, s ne felejtsük el, hogy V. Satan hangja erősen azokkal az orgánumokkal vetít az iszonyatba és fájdalomba, amivel Scott Kelly-ié, és akkor még egy szót sem szóltam a megegyező hangzásról és hosszú dalokról (három nóta 25 perc…).
A Neurosis-sal való hasonlóság tagadhatatlan, mégsem tűnik egy ócska fénymásolatnak, vagy Tribes of Neurot vagy Cult of Luna pecsét lenyomatnak a keleti blokkból, hiszen ezek a felvételek 2003 februárjában készültek, melyek csak 2004 júliusában láttak napvilágot, míg a sokat emlegetett The Eye of Every Storm 2004 júniusában jelent meg… Olyanoknak hordozhat magában komoly értéket szlovák barátaink produkciója, akik kedvelik a már fentebb említett nagy neveket és vonzódnak az iSiS és Pelican determinálta létezés iszonyba.
Számomra abszolúte kellemes meglepetés volt az Emor, a magával ragadó mélysége, a kutak melyekbe soha se jut le a fény, és a felhők, melyeken soha sem hatol át a Nap, egy negatív és kicsavart világ mamut mód itt ragadt őskövületei ők, kik ugyanazt viszik és hozzák társadalmunk számára, mint az oaklandi példaképeik!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.