Nos a Those Who Bring the Torture névre keresztelt svéd formáció se éppen a világbékét várja, annál is inkább, hiszen a militarizmus földreszállott angyalaival állunk szemben, pár kisebb gore és death-grind csapat tagjainak projectjéről van szó. Bár gondolom kellően ismertek a maguk szférájában, hiszen se demó, se split, se kislemez, kapásból az alakulás évében kijött az első nagylemez Those Who Bring The Torture (tehát a zenekar nevével megegyező) címmel a No Colors Recordsnál (ott még a gore témák kerültek előtérbe), s egy évvel rá, idén, az amiről olvasol. Nem is húznám az időt, a lánctalpak és menetelő katonabakancsok amúgy se várnak, csatarendbe állnak és megindul az öldöklés…
A Tank Gasmask Ammo tökéletesen kifejezi azt, amiről szól, mint számcímek, mind borító (nem vitték túlzásba a designt, de valójában ehhez a puritán gyilkológéphez mégis csak illik), mind szövegek terén. A háború állandó téma, és legyünk őszinték ki is aknázzák kellően a svéd srácok. Zeneileg a death metal és grindcore között vegetál ez a közel 40 perc. A témák egyszerűek, felépítések szempontjából 2-3 váltásra taglaltak, lassú és pár középtempós zúzdával, néhol egész punkos kiállással, így hát a korai Extreme Noise Terror neve tagadhatatlan, máshol pedig a Jungle Rot féle és korai Cannibal Corpse öldöklés kerül előtérbe. A hangzás erőteljes és durva, mégsem egy csörömpölő grindcore, inkább is könnyen befogadható – bár azért kompromisszumoktól mentes anyaggal gazdagodtunk. A nóták többségének átlag hossza 3 perc körülire tehető, tehát nem a korai Napalm Death förmedvények száguldoznak fel, s alá. Annál is inkább, hiszen nem egy helyen kapunk egész dallamos, szinte már rock’n’roll szerű szólókat, a dolog tehát elég Driller Killer ízű…
A műfajt nem újították meg (nehéz is lenne), de korrekt és energikus korongot tettek le arra a bizonyos asztalra, és a Pulverised Records mindig is minőséget jelentett, így itt sem hagy cserben kedvenc singapore-i kiadónk!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.