Azzal kell, hogy kezdjem hogy idehaza soha sem bírt a viking metálok igazi berke meghonosodni, hiszen sem történelmünk sem zenei múltunk nem éppen ezt a műfaji szegmenst párnázta alá. Ennek ellenére azt hiszem, a norvég Helheim neve ismerősnek kell hogy tűnjön pár arc számára, ha másért nem, akkor a 95-ös tökéletes és kultikus debüt lemezük miatt, a Jormundgand az egyik legjobb anyag, amit ebben a scenében valaha is a világra szabadítottak! Azóta volt pár változás – logó, haha, a mércét minden korongjuk megütötte, a Kaoskult immáron az ötödik nagydobás a bergeni srácoktól, akik 1992-ben alakultak és úgy érzem nagyon megszenvedték Lindheim (Lars Skulstad) – billentyűsük kiválását (bár az információk szerint ezen a lemezen is szerepel, de a képeken is csak négy embert látunk illetve én úgy tudom 2005-ben elhagyta a vikinghajó fedélzetét). De talán nézzük a jelent, 2008-at és az utolsó Dark Essence Records promót, ami a fiókomba pihent ez idáig…
Tehát egy nem mai és kezdő csapattal állunk szemben, így logikus, hogy minőségi játékot kapunk (ami el is várható és evidens a Jormundgand kezdése után…), a kérdés már csak az, mennyire tudják értékesen újraforgatni a viking kultúra harcias és epikus tényezőit egy újabb tengeri csatára, majd fáradt partraszállásra… Nos, a Kaoskult szépen indít a Det Norrřne Alter című tétellel, és az energikus folytatás se marad el a Northern Forces-sel, ám valahogy a korong több helyen is leül, s ha nem is értelmetlenül vánszorog, halad az árral, de mégsem olyan magabiztosan vezeti a vándort, fáradt hallgatót, mint ahogy azt hajdanán reprezentálták nem egy lemezükön keresztül. Nem állítom, hogy az idei próbálkozásuk gyenge vagy nem állja meg a helyét, de én ennél egy kicsit többet vártam, még ha vannak is olyan erős nóták, mint a Altered Through Ages, Constant in Time vagy a Symboler bakover og fremover. Éppen az vész el a bergeni srácoknál, aminek nagyon nem kéne; erő és energia. Hiába jönnek a monumentális epikus kiállások, ha nem lüktet alattuk az árbocok és balták, palástok és szarvak ezrei… és ezen a rengeteg népies töltöttség és igényes leállás se segít sokat, még ha atmoszférájuk az égig is emeli a befogadót! Néhol amúgy tartalmaz egész modern részeket, melyek hallatán nem is annyira a ők, inkább teljesen más csapatok jutnak eszembe. Műfaj társait inkább nem sorolnám fel, hiszen a viking metálokon belül a Helheim pozicója biztos, de engem ezzel az újdonsült próbálkozással nem varázsoltak el. Lehet vitatkozni, állok elébe!
Korántsem egy rossz anyag, de mint írtam, többet vártam volna tőlük, ettől függetlenül a skandináv kultúra szerelmesei könnyen ezt is magukénak érezhetik, én inkább maradok az Einherjer lemezeknél, még ha fel is oszlottak az óta – s némileg másként utaztak az ősbárkákon!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.