Egy újabb pagan-viking formáció „tehénkedik” rá fémlemezekkel és hasításokkal teli oldalunkra, az új jövevény neve Vrankenvorde, mint a neve is jelzi németek. Frankfurtban alakultak – hihetetlen – de 1994-ben, ennek ellenére felmutatható anyaguk Es Waren Die Jahre (demó), valamikor 95 vagy 96 táján, majd nagyon nagy szünet és tagcserék és 2004-ben kijött az első debüt nagylemez Einst címmel, amit aztán tavaly kritikánk tárgya, a Schlachtensang követett. Elég fura koncepciót tudhatnak magukénak a német srácok, hiszen a hangzás korántsem kásás, a riffek élesek, és akadnak egész folkos témák is. Mégis valahogy az az érzésem támad, hogy nem olyan, mintha pagan vagy viking metál szólna, engem inkább emlékeztet valamiféle mai kor hibridjére, a régmúlt kultúrák hatásait felszántva és a jelen magvait elvetvén…
A lemez 50 perc körül mozog, a vokál mély hörgés és károgás között mozog (de ez is olyan mai módon reprezentálva – s erre rásegít a szaggató gitárok témái). Persze nem minden dalra jellemző ez, ott van pl. a Des Krieges Ungeheuer, ahogy az hozza a felinget, az inkább tűnik valamiféle pagan’n’rollnak, mint az amúgy Schlachtensang-ra jellemző kevert modernség. A koncepció – mint már említettem – erősen koktél gyanús, mixer gyerek rázta, így a végeredmény is érdekes és fenntartásokkal befogandó. Írom ezt annak ellenére is, hogy egész jó nóták kerekednek ki, csak valahogy felemás az egész, meg a dobos üthetne komplexebb témákat is – igaz, akkor totálisan igazolódna az a maiság, melyről már regéket zengtem a fentiekben. Megvallom őszintén – szégyen ide vagy oda – én nem tudok mit kezdeni ezzel az anyaggal, egyszerűen nem tetszik, de nem tudom megmondani miért nem jön át, és azt sem jelenthetem ki, hogy rossz, inkább olyan háttér zene, de annak meg túl intenzív…
Annak, akit nem hátráltat a német nyelv, és pagan és viking halmazra (pl. az Instrumental című tétel tökéletesen az, aminek a zenekar eredetileg hívatott) bízva kegyeit képes egy olyan koronggal megbarátkozni, amiben a black és death metal, a thrash (néhol már-már punkos) és a folk és így a végén leírom – sajnálom – a metalcore szerű megoldások nem riasztanak el, azok nyugodt szívvel próbálkozzék be a német favágóknál és szántó-vető zenészeknél…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.