Goretrust
Last Revolution

 

Az izzó, mondhatni szexualitástól sem mentes külcsínről egy goregrind banda is eszünkbe juthatna, de ez nem így van, a hangulat még csak meg sem közelíti, ez az úgy nevezett death metal projekt. Súlyos lüktetések és riffek között headbangelésre bíztat minden egyes dal, csak a figyelmem nem ragadt le a hullámzó gitártémák között. Egy ilyen névvel rendelkező bandától nem egészen egy visszafogott tempójú albumot vártam, a doom elemek elég rendesen tobzódnak, némi black behatással, de akkor hogy is van ez? Magyar death metal tag, My Dying Bride-os fájdalomérzet, és némi Burzum?. Ne hagyjuk le az éneket sem, ami egy frissebb Death albumról is lecsúszhatott volna a TNL stúdióba, ha a hangulatot vesszük figyelembe. Az „I am kill” című dal világítja meg ezt úgy igazán. A történet itt még nem ért véget, mert Marcell igencsak Hate Crew Deathrollosan adja elő a tehetségét, ami abszolúte nem rossz, csak nem mindenhol illik ebbe a típusú zenébe, remek munkát végeztek kétségtelenül a rögzítéskor, de mégsem fekszik mindenhol a hangszerekkel keltett zajra. Az album egyértelműen több fajta érzelmet válthat ki a hallgatóból, a „ Departure” című dal, amivel kezdődik azt sugallta nekem, hogy itt valami irtózatosan hatalmas csépelés lesz, de igencsak kellemes meglepetés volt, hogy nem robbant be, mert ebben legalább láttam némi rendhagyó dolgot. A címadó „Last Revolution” depresszíven kezdődik a lehangoló szintetizátorral, bár az effektről inkább egy éjféli mise juthat eszembe, nem egy drámai hatást keltő szegmens egy lemezen. Méltó lezárása mindennek ellenére ennek az „Utolsó forradalomnak”. 

 

Tetszik a súlyos mivolta a lemeznek, de új dolgot nem tudtak az asztalra tenni, rengeteg elem ismerősen csengett a füleimben, nem tudom besorolni mégsem teljesen. Egy mély lemez, amit ajánlok az olyan műkedvelőknek, akik nem vetik meg a súlyt és a középtempós riff kavalkádot. Kellemes majd 34 percen keresztül élvezhetjük ezt a magyar terméket, elveszve a klisékben.