A spanyol CrystalMoors egy újabb Blood Fire Death Productions, tehát mondanom se kell a népi hangszerek halmazának és komponensének jelenlétét. A csapat 1995-ben alakult Santanderben, ám ennek ellenére az igényes külsőségekkel tálalt Antiqvam Exqvirite Matrem az első nagylemezük, melyet számtalan demó előzött meg egy-egy splittel és kislemezzel a nyomában. Igazából bátran jelentem ki, hogy érdemes volt várni, s hiába 13 év kellett ehhez a 45 perchez, maximálisan komplex és változatos koronggal rukkoltak elő. Ahogy a képen is jól látszik, nem egy-két tag alkotja a fura nevű spanyol folk hordát, igazából talán éppen a project íze miatt haladtak ennyire lassan, s éppen ezért lett ennyire érett és technikás a kritikánk tárgya. Olyan mára megszűnt vagy azóta kivált tagok alkotják a CrystalMoors-t, mint a Flowing Crimson, Forestdome és az Eldereon. Senkinek se legyen kisebbségi komplexusa, én sem ismerem őket, ezeket az éjfekete többnyire nagyon is underground gothic-black és doom metál formációkat, azonban nem is ez a lényeg, hanem a bámulatos Antiqvam Exqvirite Matrem…
A zene a szép és a brutális között mozog, sok billentyűs és akusztikus résszel, bámulatos ritmus gitár témákkal, sebességgel, őrléssel, dallamokkal és sok-sok középtempóval. Néhol abszolút erőteljes black metál hatását kelti, máshol népzenei motívumok burjánzanak el és ölelik át az egész lemezt, de ugyanúgy kapunk szaggatásokat, lassan vonagló délceg haldoklásokat. A dark metáltól egészen a paganig jutunk, dallamos és epikus énekkel, kórussal, hörgéssel, károgással és gyönyörű kitisztulásokkal. A mélységekkel se fukarkodtak a spanyol srácok, bizonyos részek már-már az újabb My Dying Bride lét téziseit írják újra, de az újabb Moonspell és Rotting Christ illetve az Anathema stílusa se marad el, a szokványos pagan és kelta szegmensek mellett. Magával ragadó és bámulatos produkció, mely rengeteg dimenziót nyit meg és félelmetesen színes és természetes hatást kelt. Az építkezések a progresszív magasságokba szökellnek, néhol heavy metálos lecsengésekkel és a középkor hangulatával megszelídítve.
Régen voltam ennyire ledöbbenve egy korong hallatán ebből a műfajból. Ez a stílus arról szól, hogy a régi felhasználásával újat alkoss, úgy hogy azzal archiválj és megőrizzed kultúrád jellemzőit. A CrystalMoors esetében ez a múlt „börtönzés” annyira választékosra sikerült, hogy valóban újat alkottak vele, az egyetlen amivel nem tudtam megbarátkozni, hogy a népi témák, engem korántsem a spanyol zenei világ tipikus jellemzőire emlékeztet. Bár sok az akusztikus rész, még sincsenek nagy tipikus spanyol gitár témák, helyettük monumentális dallam füzérekkel kápráztatnak el, melyek mindegyike szomorú és magával ragadó!
Ez egy tökéletes munka! S még így a zárásban is agyon dicsérhetném őket – lenne is rá okom – ami miatt mégsem maximális pontszámot kapnak, az az, hogy inkább skandináv – s leginkább finn folk motívumok uralják magát a beteljesedést, tehát egykori Amorphis fanok – lehet próbálkozni!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.