Artillery
One Foot in the Grave, The Other One in the Trash [DVD]

(Metal Mind Productions • 2008)

haragSICK

2008. augusztus 3.

0

Pontszám

8

Azt hiszem sokaknak nem kell bemutatnom (főleg a ma 30 feletti – tinédzser korukban a thrash metál fénykorát élte arcoknak) a német Artillery nevű formációt. A csapat Taastrupban alakult 1982-ben (mint a szintén német Sodom és Destruction), s a maga idejében korszakalkotó és modern zenének számított, mellyel rengeteg korabeli zenekarra voltak hatással, két legkiemelkedőbb korongjuk – melyek által a kultikus szó szárnyalásba kezdett velük kapcsolatban – a 85-ös Fear of Tomorrow és 87-es Terror Squad, illetve technikailag a legkomplexebb (és én úgy érzem sok szempontból felülmúlhatatlan) 90-es By Inheritance. Kedvenc lengyel kiadónk – Metal Mind Records – elkezdte újrakiadni a korai korongokat, hiszen ezek többségét mára lehetetlen beszerezni, pontosabban nincs lehetetlen, minden csak pénztárca kérdése + eBay… nah mindegy, a lényeg hogy az Artillery a már említett By Inheritance után feloszlott, és csak 99-ben tértek vissza, rengeteg tagváltással a B.A.C.K. címre keresztelt lemezzel, azóta a csapat újra aktív, így koncerteket is ad, és ennek kapcsán beszélhetünk most a DVD-ről is. A címét nem igazán értem, sem lábat, sem szemetet nem látok a temetőben, csak egy erősen Dissection – Where Dead Angels Lie EP hatásokkal felruházott egész jól sikerült csuklyás csontarcot. Gondolom a címben elrejtett textuális szimbólum lényege az, hogy a thrash metál bár szinte minden jelenlegi műfajban ott van, egy ideje haldoklik, vegetál, s esélyes sincs a valós visszatérésre…

A menü igényes, ezzel a gitár-kaszás karakterrel megoldottak mindent – mindenhol ennek részletei köszönnek vissza, de nem is annyira zavaró, viszont a menüben a zene szólhatna tovább is, vagy vágatlan önismétléssel foroghatna körbe. A koncerten 13 dal fogad minket, ez évben vették fel őket a lengyel Metalmania fesztiválon. A kameramozgások jók, Sören Nico Adamsen pedig remek frontember és igazi showman, bár egy kissé túlságosan is vulgáris, illetve a koncert bár nem szól rosszul, az ének nagyon is előtérbe kerül, és sokat visszavesz a gitárok erejéből, holott a Stützer testvérek rendesen kenik azokat az immáron 26 éves nótákra feszülő húrokat. Minden lemezről hallgatunk-láthatunk kiragadott és korrekt tételeket, bár ennek ellenére erősen unalomba merülő a produkció – legalább is nekem.

Az extráknál interjúk és klipek fogadnak, ezzel is szépen felölelik a csapat múltját és jelenét, aztán vár ránk a már megszokott bio és discográfia, fotók és a logó, csak úgy, mint a háttérképek (a DVD artworkje) és a linkek „áradata”. S természetesen minden Dolby Digital 5.1 rendszerben szól, de akik minimalisták, azoknak a 2.0-ban is van lehetőségük meghallgatni a tartalmat. Nem egy rossz anyag, de a DVD-nek és az egész koncepciónak ettől függetlenül vannak hibái, korrekt ám semmi kiemelkedő vagy meghatározó. Hogy mennyire hiánypótló, azt én nem dönthetem el, majd az idő múlásával kiderül, a Metal Mind Records úgyis annyi mindent piacra dob – főleg a régebbi zenékből. Aki eddig nem ismerte vagy szerette az Artillery-t, az ettől a kiadványtól sem fogja jobban, sem megismerni, sem megkedvelni, akik viszont egykoron éltek-haltak a taastrupi brigádért, azok szerezzék be mindenképpen, én csak a By Inheritance lemezüket tartom sokra, éppen a csúcson hagyták hajdanán abba…