A Whisper és Turán split több mint érdekes produkció, az egyik legnagyobb gond vele, hogy az underground legundergroundabja, a maga 100 db kiadásával, melyek kézzel számozottak – az enyém a 21.-edik. A slim tokos írott CD-s (Memorex) és matt műnyomóra készült borítós anyag mellé túl sok információ nem áll rendelkezésünkre. A Sinn Productions adta ki, ami nem más, mint az egri Sinn nevű srác házi kuckós dolgai. Az ő neve ismerős lehet a Dér illetve a Black Arts nevű formációkból. S az ő keze munkája a Whisper is, mely 2007-ben alakult, és két demót illetve egy splitet tett le eddig az asztalra. Ez utóbbi kritikánk mai tárgya, és a borítót én szerkesztettem meg így, hogy kilehessen rakni, a kiadvány eredeti nyomdai munkáit itt és itt láthatjátok!
A Whisper igazából nem sokban tér el a Dér által már remekül reprezentált (A Mátra szelleme című demójáról még Nuskullos időszakomban írtam) sötét és depresszív, rideg és szétesett black metáltól, melyben a drone és zajos elemek éppen úgy résztvevők a nagy egésszé válás csatájában, mint a kántáló károgás, vagy a nyomasztó billentyű témák. Nos, a Whisper és a Dér közti különbségek talán csak a nyelvválasztásban és a szövegkoncepcióban keresendőek (illetve a Whisper sokkal ambient szerűbb), míg a Dér a természet és az őshaza vízióit eleveníti fel magyarul és angolul (felváltva), addig a Whisper csak angolul reped, hasad ketté a sötétségről és a Pokol kegyeltjeiről mesélve. Nehéz és egyértelműen mély zene, amire igazán kevés ember vevő, és egy valóban undergound aprócska körnek szól a dolog. Hangulatfüggő, engem például egész jól lekötött, de megfelelő atmoszféra és idő kell hozzá, amihez ha hozzá veszem az írott CD-s dolgot (amire valamit nyomtatni igazán nem lett volna túl nehéz dolog), akkor mikor rám tőr az ilyesmi, valószínűleg más zenekart és kiadványt fogok választani. (6 pont)
A split másik oldala teljeségében fekete folt még az underground berkein belül is. A Turán mögött valószínűleg szintén Sinn áll, de biztos információim erről sincsenek, ahogy a daloknak sincsenek címei (római számokkal is én láttam el őket) meg úgy egyáltalában is, semmit, sehonnan…
Maga a Turán név egy harckocsit rejt (ahogy az egész jól megkonstruált lógó is mutatja), melyről az alábbiakat találtam: „A harckocsi licenszét 1940-ben vették meg a Skoda gyártól. A kísérleti stádiumban lévő T-21-est többszörösen átalakították, és Turán néven rendszeresítették. A prototípus 1941-ben készült el, gyártása több üzemben folyt. A személyzet nehezen kezelhetőnek tartotta, gyakran meghibásodott, és a páncél vastagsága is elégtelennek bizonyult. Szükségessé vált áttervezése, hogy a védettséget és a tűzerőt növelni lehessen. Az új modell 41M Turán II néven vált ismertté.” Forrás!
A zene, pedig leginkább az irredenta törekvésű militarista dark-noise ambientek családjához lehetne sorolni, kicsit olyasmi, mint a Bodega-B, ám az globálisan militarista, míg a Turán csak a II. Világháborús időszakot öleli fel.
Menetelés, csatazajok, beszédek és énekek egyvelege keveredik itt össze, de nincs olyan komolysága és mélysége, s nem is annyira kísérleti, mint a Summoning-os Michael Gregor féle Kreuzweg Ost-nak. Erősen érezni a Trianon utáni identitás vesztés és az orosz megszállás közti nehéz időszakok atmoszféráját, tele bátor és magyarságról szóló dokumentum beszéd bevágásokkal és szavalásokkal. A végeredmény érdekes, mely zenei koncepciója terén érdekelne esetleg az ipari és matrial dolgokkal foglalkozó nemzetközi kiadók, hiszen ahogy a Whisper, úgy a Turán hangzása se rossz, és messze felülemelkedik a külsőségei gyengeségén, csak míg a Whisper egy depresszív és sötét black metál tipikus táptalajába ereszti gyökereit, addig a Turán hazai mozgalmak terén egyedi és a maistream leghaloványabb vonalát se húzhatjuk mellé, még szaggatva se! (8.6 pont)
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.