Az első, Valóság című Ellenzék demo után nem is vágytam arra, hogy a második esetleg zenei kísérletezéseknek legyen kitéve. Szerettem volna ugyanazt kapni és egy csöppel sem vágytam jobbra.
A fertőszentmiklósi punk -rock csapat 2002. áprilisa óta fut Ellenzék néven. Zenéjük páratlan és semelyik más zenekarhoz nem hasonlitható. A dobos és énekes egy személyben pedig szinte egyedinek számít a magyar rockzenei életben. Az eddig ismert dalszövegek mondanivalója gondolkodásra késztető sorok tömkelegét tartalmazza, ezért a zene mellett a szövegek terén sem vártam változást. A lemez, csakúgy,
mint az első, Schmiedl „Smici” Tamás felügyeletével készült az MD stúdió falai közt. Ezen az anyagon most kicsit több szerepet kapott Smici.
A lemezen bónuszként található videoklippben is komoly színészi tehetségének lehetünk szemtanúi.
A második demó költégeit a zenekar önerőből finanszírozta. Reméljük, hogy ezután már valóban egy nagylemezzel örvendeztetnek meg minket. A zenekarban amúgy senki nem haragszik senkire, mint ahogy az általában más zenekaroknál lenni szokott. Egyetértésben próbálják megvalósítani a maguk elé kitűzött célt. Épp egy ilyen kitűzött cél kézzel fogható eredményét kaptam meg boncolgatás céljából.
Már a lemezborító is megér pár mondatot, hiszen a csapat nem bízott meg senkit ennek elkészítésével, hanem házon belül oldotta meg a dolgot. Szalay Tamás a zenekar basszerosa szabadidejében gyakran rajzol így nem volt kérdés, hogy ez a munka is az ő feladata legyen. A lemezborítón javarészt fekete szín található, ami a videoklippben a kiégett gyergyagyár falaira emlékezteti az embert, de megtalálható a
rozsdaszín is, ami pedig a Rozsdás szegek címet viselő számra utal. A bábu már az első demón is szerepelt.
Úgy látszik ez egy visszatérő dolog lesz a zenekar késöbbi lemezein is.
A bábut dróton rángató kéznek mondanivalóján vagy jelentésén mindenki kedvére töprenghet , mindenesetre nekem a bábu a szövegek alapján a magyar népet szimbolizálja.
„Szánalmas idegenek tipornak porba,
saját hazádban ne légy szolga„
Az új demo első hallgatása után egyértelműen megállapítható a zenekar fejlődése még annak ellenére is, hogy az elsőn is elég komoly és kiművelt zenék kaptak helyet. A nótákban érződik a sok munka. A számok hallatán úgy érzem, mintha másodpercre ki lennének dolgozva.
A Foszfor címet viselő számban nagy hangsúlyt fektet a zenekar a basszusgitárra, amit kifejezetten jó ötletnek tartok és úgy érzem, hogy az első demó után ezen a lemezen jobban ki is hallatszik ez a hangszer. A ritmusszekció kitünő alapot hoz. Ez nemcsak a jelentősen előtérbe helyezett basszus, hanem a komoly lábdob munkának is köszönhető, és a begyorsulás és lelassulás váltakozása teljesen egyedivé (Ellenzékessé) teszi ezt a számot. Ivánfalvy Tibor szövegíró is maradt a régi formájában. Elképesztő szövegek születnek tollából. Nem csodállom, hogy a zenekar teljes jogú zenekari tagként tartja számon.
A Rozsdás szegek című szám képviseli a lemezen a lassú nótát. Itt a gitárok kapnak most nagyobb szerepet. Egy érzékeny lírai hangvétellel szólalnak meg, amit olykor kissé keményebb témák követnek. Stekovics Zsolt hangját hallhatjuk a dobok mögül. Ugyan már említettem, hogy a dobos és énekes egyben a magyar zenei életben elég ritka dolog, a jó dobos és énekes meg talán nincs is, de Stekó dobteljesítményét egy fikarcnyit sem rontja le az, hogy másfele is figyelnie kell. Úgy gondolom, hogy ő egy a zenét nagyon magas színvonalon művelő ember.
A mai naptól a Kolibri becenévvel illetem meg őt, hiszen a kolibri mint tudjuk, másodpercenként akár ötvenet is tud csapni szárnyával.
Nos Stekó is képes erre kezeivel.
A Halott hősök lett a lemezen a legpörgősebb szám. Itt aztán mindenki kihozza magából a 100%-ot. Az utolsó pillanatig intenzív zenei munka, amit itt elkövetnek a srácok. Mindenki szerephez jut a nótában, minden hangszer és zenész teljes energiabedobással dolgozik. Kitünő vokálok színesítik a számot fergeteges a két gitár teljesítménye és Ivánfalvy Tibor is ismét olyan szöveget írt, hogy ha ez az ember az 1800-as évek elején élt volna akkor nem Ivánfalvy Tibor-nak hanem Petőfi Sándor-nak hívnák, és ez a minimum.
Smici vendégsekedése a számban még egy lapáttal rátesz a már amúgyis maximumot elérő produkcióhoz. Jóbban nem is lehetett volna eltalálni ezt a számot.
A lemezen bónuszként látható videoklipp mellett sem lehet szó nélkül elmenni. A helyszín megválasztása a soproni leégett gyertyagyár egyik raktárépületére esett. A kormos ledőlt falak közt játszó zenekart minden szegletéből kameravégre kapták .
Ivánfalvy Tibor szövegíró is szerepet kap a klipben, miközben falba vési sorait és Smici , mint állandó vendég is váratlanul beszáll, hogy elénekeljen pár sort. Kitünő éles képeket láthatunk. Úgy érzem, ez a klipp televíziózás szinten is tökéletesen megállja a helyét, és
végre nem egy olyan klippet láthatnak a nézők, amit pénztárcakímélő okok miatt a legolcsóbb költségvetésből kell létrehozni.
Az Ellenzék-et ettől a demotol már nem igazán illik az amatőr zenekarok közé sorolni. Úgy gondlom, hogy komoly esélye van a csapatnak ahhoz, hogy a videoklip segítségével országos hírnévre tegyenek szert.
Kívánom Ivánfalvy Tibor-nak, Sass Gergely-nek, Stekovics Zsolt-nak, Szakay Tamás-nak és Pogátsa Norbert-nek, hogy mihamarabb közismert és elismert zenekarként tevékenykedjenek és alappillérei legyenek a magyar rock jövőjének.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.