A napokban írtam kritikát az angol Mendeed melodikus death metal és metalcore keverte korai kislemezéről, s már itt is a folytatás… a cím iszonyatosan és a külsőségek iszonyatosan rosszak, a borító ezzel az elcseszett pop-art dologgal, koponyával és sátánista sado-mazo picsákkal, pentagrammal a mellükön, inkább jutatnak eszembe, valami tuning autókkal, nőkkel, droggal és alkohol mámorba merítkezett, sebesség őrült mai rock ’n’ roll sludget vagy stontert, ne adj Isten rockabilly dologra engednek asszociálni, de a név és a lógó a régi, tehát metalcore! Ráadásképpen, ez limitált kislemez és az egyetlen helyet birtokolja a két nagylemez között; This War Will Last Forever (2006 – gyerekek, ha már látattok elfosott borítót, akkor ezt is látnotok kell…) és a 2007-es és egyben utolsó anyaguk a The Dead Live By Love. A booklet és maga a CD lemez, pedig nagyon minimális designt ad közre, és a borítóval ellentétben itt meg inkább valami underground black metal vagy grindcore – death metal horda lenyomatai köszönnek vissza. Tehát paradoxonok a köbön, mi a helyzet hát akkor magával a zenével is végre?
Nem akarom húzni az időt, nagyjából arról van itt már szó, amire a From Shadows Came Darkness kritikámban is utaltam, de a kép nem teljes. A 10 dalból az első négy egy 2006. februári koncertet takarnak, egy bizonyos Maida Vale nevű fellépésükről, ennek ellenére nagyon tisztán szól, és hallatszik, hogy ez valójában nem a koncert lett felvéve – közönség, üdvrivalgás – hanem a keverőpultba beérkező sávok-hangszerek (tehát belső rögzítés), egy kicsit sajnálatos, hogy így oldották meg, mert az élőfelvételeknek megvan a maguk varázsa, s ha már így csinálták, akkor már lehetett volna mélyebb a fránya hangzás! A dalok többsége a szörnyű borítós This War Will Last Forever-ről kerültek elő, a tudás korrekt, a vokál pedig kellően változatos, olyannyira, hogy néhol a dallamos tónusok miatt egészen Iron Maiden érzésem támadt…
Aztán a korong második fele az ötödik daltól olyan pár dalos, elsősorban kiadóknak és magazinoknak szánt nótákat foglal magában, amik 2005 és 2006 között a Beneath a Burning Sky és az Act of Sorrow, melyek gyakorlatilag kereskedelmi forgalomba nem kerültek. Nos ezeket vették fel a New Rising stúdióban Mark Daghorn (fogalmam sincs ki az!?) vezetése alatt. A melodikus death metal itt-ott rövidke szántásig életjelet mutat, tehát nem vegytiszta metalcore-al állunk szembe, de a végeredmény inkább az, mint dallamos halál fémropogás.
Végeredményében a Positive Metal Attitude-öt nézve, egyszer felesleges termék, másodszor a dalok számát és a lemez hosszát nézve (több mint 42 perc), inkább tekinthető nagylemez terjedelműnek, mint EP-nek, de gondolom nem merték kiadni annak. A zenei tudással semmi gond sincs, és a koncepció is néhol egész kellemes dolgokat hoz ki (a szólók erősen dallamos thrash orientáltak illetve nagyon sok van és változatosak és néhol egész heavy-s), mégis a végeredmény a rengeteg pozitívumot leszámítva-felszámolva is felesleges anyagot takar. A limitáltság gondolom az egyetlen jelszó, mellyel rávehettek pár trendicore fant, hogy levegye a boltok polcairól és a kasszához fáradva kifizesse…
Aki a Mendeed-del szeretne megbarátkozni és nem akar nagyot csalódni, annak ajánlom a From Shadows Came Darkness kislemezt, ott még egész varázslatos dolgokat műveltek… Jaaa és ez az attitűd, annyira nem is pozitív – szerintem!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.