A Nervous Circuits korántsem idei anyag, hanem 97-es, a san franciscoi csapat utolsó nagylemeze. Nem ismerem az eredeti kiadás, így fogalmam sincs miben változott a 11 év differenciával remasterizált korong (a promóból csak azt tudom megállapítani, hogy a borító ugyanaz maradt és nem került rá semmiféle bonusz nóta). A külsőségek olyasmik, mint maga a zene; futurista és persze magától értetődően furcsa… és akkor még egy szót sem szóltam az Angel Hair formációról!
A punkhoz nem sok köze van, éppen az a rombolás és harag nem fogant meg benne, helyette alternatív dolgokat kapunk, indie-rock, post-rock, post-punk és valamennyire talán az indusztriál megjelenő alapjai. 
A Hydra Head records világéletében szeretett kiadni értelmetlen vagy fura lemezeket, nos a The VSS valamennyire mindkettő. Korántsem az a tipikus post-punk brigád, zenéjükben a komorság a súlyos társadalomkritika prezentálta szövegekkel vegyülve, ha egy új világot nem is teremtett, de a szokványostól eltérő képet mutatnak, és olyan neveket tudnék melléjük kapcsolni, mint a The Rise (elektronika van, de d’n’b nélkül), The Refused (de nincs benne az a tömény indulat) és mondjuk, hogy valami ipari halmazból is vághassak egy szeletet; a The Austerity Program, de van ahol olyan szinten mély és monoton-komor, mint némelyik Neurosis nóta.
Néhol egész szinti-popossá lesz, de van benne egyfajta szarkasztikus perverzió, amit a dallamok fura hangzása ad és erre még rátetéz az énekes new waves beszéd-ordítása, ami még tovább emeli az amúgy is disszonáns dallamokat. A befogadás nem túl nehéz, annak aki a mai művész metálokon nőtt fel, azonban ettől függetlenül is valamennyire értelmetlen a produkció.
Pár helyen a szólókban felmerülnek kissé keményebb bandák hatásai, mint pl. a korai Converge, de ezek mindegyike kidolgozatlanul hullik szét, céltalanná lesz, s itt mutatkozik meg, hogy ez a 32 perc amolyan lebegés, de nem a boldogságban vagy a nihilben, hanem egy abszurd légmentes térben, ahol oxigénért kapkod a kivörösödött és meggyőzni próbáló propagandár és politikus… Nem rossz, de nem is jó, néhol egész kellemes hallgatnivaló, de alapvetően felejthető, háttérzene, és ezen a dobok kicsavart ritmusai se sokat változtatnak!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.