Ha egy pillantást mérünk a Pyramids debüt korongjának borítójára, nem tudom kinek, mi jön le elsőre, ha hozzá vesszük, hogy a kísérleti zenékkel erőteljesen gyűjtőhalmazt képző Hydra Head Records adja ki, nos akkor végképpen elvesztünk mi is lehet ez…
Valami vagy zseniálisat kapunk, vagy hallgathatatlant, s valamennyire mindkettő benne fogant ebben a szarvasok gúlák geometriai színes kavalkádját alakítgató agancssal. Nagyjából olyan a zene, mint a már említett külsőség.
A betegség és a rémálom fogad és olyan érzést kelt bennem, mintha az újabb Emperor-t összekeverném a Jesu vagy Neurosis megint csak újabb lépegetéseivel, de megemlíthető még a néhány momentumban az Ulver (mintha a régi és az új egyszerre szólna…) neve, vagy a Blood & Time, Fungal Hex, Khlyst, Sunn O))), Vorak, Tribes of Neurot, az észtországi Catalepsy, Death in June, Hybernoid, Senmuth, Whourkr, Magistral, Vonn, Planet AIDS és talán meglepődtök, de a Pink Flyod. Ennyi név (és még mennyit kihagytam, hiszen kísérletezésben soha sincs hiány, ám a lényeg a végeredmény és mindig ugyanaz a kérdés; fogyasztható-e?!) csak arra enged következtetni, hogy valami eklektikus dolgot kaphatunk ezen a bő félórás anyagon. Olyan műfajok keverednek itt egy és hatalmas kondérba, mint a post-black metal, noise, drone, post-rock, down-tempo, pszichoderikus klasszikus rock, doom, neo-folk, ami teljeségében talán a pszichidelikus noise ambient halmazába sorolható. Teljes káosz, amiben fejlődnek ki szép dallamok 
hangszerek és vokál terén egyaránt, de alapvetően egy félelmetes rémálom-gyár massza, olyan akár egy rosszul sikerült LSD utazás, a back tripek meg darabokra tépnek, az izotópok kérget ásnak, az agy lélegezni igyekszik és a komponensek mezeje új hadrendet állít fel… atmoszférikus rezgés huzal, melyet a múlt-jelen és oktalan jövő mozgat, avagy kísérlet. A dobok gyakran több mint idegesítőek, sok helyen egyáltalán nem valók oda, de gondolom ez is a nagy kísérlet része, a fehér patkány meg az üveg mögött a hallgató…
Fogalmam sincs kinek való ez a zene, egyszerre senkinek és mindenkinek, hiszen annyira hibrid, hogy rengeteg hallgató találhat magának kellemes részeket, de az a baj, hogy a részek itt részekké csúsznak és a nagy egészből semmi se hallatszik ki…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.