Itt egy újabb Hydra Head-es termék, a hobokeni Gridlink, mely már nevében is jelzi, a grindcore bizony meghatározó komponense komplex muzsikájuknak. A csapat 2004-ben alakult (a Discordance Axis-ból alakult át) , ám a rengeteg projectnek köszönhetően debütjük (melyről most olvasol) csak idén júniusban látott napvilágot. Visszatérve a kiadóra, a Hydra Head azért nem semmi társaság, nagyon úgy fest a dolog, hogy a kísérleti zaj ambteinttől, a post-HC-on, a post-rockig, még a grindcore is belefér a repertoárba, nem semmi, nem semmi! – ismételgetem magamba, de lássuk miről is szól ez a 11 számos és 11 perces korong.
A játékidő és a dalok száma jól mutatja, hogy ez bizony aprítás a javából, nagyjából minden nóta egy perc körül forog, a külsőségek egész jók a maguk pixel művészetével, melyen ez a manga szerű harcos nekem valahogy a Fűrészből ismert bábut juttatja eszembe, igaz itt a gyilkolás nem annyira körmönfonttolt filozófiát és önmegvalósítást takar, mint a mára elfajzott kapitalista filmben, de így se lehet nagyon panasz.
Zeneileg iszonyatosan gyors és komplex, ám a riffek nem színtiszta grindcore-t mutatnak, nagyon is érezni a screamo, thrash és post-HC kísérleteket, így tehát olyan nevek is felmerülhetnek, mint a Converge, Pig Destroyer, Agoraphobic Nosebleed, Regurgitate, Cephalic Carnage és Rotten Sound. Pár helyen még elvétve fura szólókat is hallunk, tehát nem egy korai Napalm Death vagy Terrorizer zúzda, és a kicsavart témák miatt, ha nem is egyenesen, de asszociálni lehet az amerikai jazz-brutál brigádra, az azóta megszűnt hihetetlen dolgokat produkáló Virulence-re. Tömény rombolás, nagyon matekosan és iszonyatosan pontos játékkal, nem is véletlenül emelik ki bizonyos weboldalak technical grindcore-nak.
Azonban írni nem nagyon lehet róla mit, hiszen nem egyéni, és nem is újító szándékú rövidke szösszenet ez (nagylemezként kiadva!), hanem dekonstruktív rombolás halmaz, meg amúgy is a Terrorizer a 89-es World Downfall-al lefektette a műfaj alapjait, melyet azóta se nagyon sikerült túllépni senkinek, annál is inkább, hiszen a grindcore egy nagyon megkötött kezű stílus, tipikus dobtémái vannak, melyek már alapból halmazba sodorják a zenekarokat, még a post-ok korában is. A maga nemében lenyűgöző anyag, és bátran ajánlom mindazoknak, akik rajonganak ezért a nyers pusztításért, és nem vetik meg a némileg modern megoldások tengerét sem!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.