A bostoni Kayo Dot története 12 éve kezdődött el az avantgárd progresszív metálban utazó Maudlin of the Well-el, amely 2002-ben megszűnt és a csapat guruja, Toby Driver létrehozta a kritikánk tárgyának hordáját… ahogy a tagság, úgy a koncepció is változott, hogy őszinte legyek a Maudlin of the Well sokkal többre értékeltem mindig is, mint az új képződményt! De ne rohanjuk ennyire előre, bármily meglepő is, a Blue Lambency Downward kísérleti muzsikája, a maga 7 dalával és 43 percével megint csak Hydra Head kiadvány. A cím és a borító között széles ellentét látható, és maga a CD korong is érdekesen néz ki, amin az égattavilágon semmi sincs, teljesen vörös a lemez… Lássuk mit is tartalmaz!
A Kayo Dot immáron vendégzenészeivel és sodródó koncepciójával eljutott a harmadik nagylemezig, ám számomra egyre művészkedőbb mind, az amit művelnek. Nem tudom ki, hogyan van velük, de ezt a post-rock, indie-rock-metal, folk, jazz, avangárd valamit nem könnyű megérteni. Lesznek olyanok, akik számára iszonyatosan erős mestermű, de azt hiszem sokaknak azt jelenti, amit számomra is: értelmetlen baromság, színház és művészkedés a mélységek és a felszínek repertoárából kiválogatott élénk és telt tónusú színei, melyekkel képet festenek, s olyan érzést keltenek a professzionális tudással létrehozott és változatos zenéjükkel, mint mikor giccs tájképeket nézek a vásárban. Maga a kép és a festési technikán látszik, hogy művészünk önjelölt – de nem tehetségtelen – azonban mikor egy téli tájképhez az évszám mellé párosul, hogy augusztus, akkor már tudjuk; képeslapról van…
Nem akarok felsorolni a Blue Lambency Downward kapcsán felmerülő csapatokat, pedig lehetne bőven (ám aki ezzel a műfajjal akar ismerkedni, az ne ezzel a koronggal kezdje), hiszen nem egyéni, s persze az égig is lehetne magasztalni – csak valahogy én mégis inkább „alul értékelem”.
Ezen majd páran fel fognak háborodni, de bátran állok elébe, sajnos a bostoni csapat mára művészkedővé lett, s korántsem művészivé. Én kihagyom a fámák zengését, az oltárépítést és a kultikusság jellemző szegmenseit, hiszen ha nem a miliőt nézem, hanem csak magát a zenét, akkor ez bizony egy erős 5-ös!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.