A budapesti Drone’osh Tot amolyan igazán beleszarós performance, ez derül ki az őszinténél is őszintébb biográfiájukból, ami egy nagy adag szarkaszikus fricskával veszi elő farkát és tömi a zeneipar szájába. Fogalmam sincs mikor alakultak, valószínűleg pár éve, nincsenek valós nevek és igazából semmi de semmi nincs, csak egy myspace oldal és egy igazán szerzői kiadásban napvilágot látott demó. Hogy miért igazán? Mert nagyon underground (vagy csak megint beleszarós nem törődöm?) a dolog, verbatim írott CD-n jött a slim tokos korong, a borító mindössze egy rossz minőségű nyomtatott papír, mely levágósan eredetileg kazetta alakra volt szerkesztve, és két különböző lógó tartalmaz, illetve ők mailben egy megint csak egy másfajtát küldtek… Avagy a minimál minimálja és az eklektikus koncepció oldalbordái, de ki mondta hogy rossz külsőségek mögött a zene elveszik? A kapitalizmus valószínűleg igen, vagyis utalt rá, de a 3 csepeli arc nagy ívben szarik a piacgazdaságra, életüket az ivás, a csajok tömködése és a drone tölti ki. 
Ahogy a biográfia is tartalmazott egyfajta oltást, így a demó és a dalok címei is ezt a mentalitást követik nem is beszélve a „Édes Csepel, itt vagyunk, Érted élünk és halunk.” myspace-es szlogenről, mely az ipartelepek és gyárkémények prédikációjával fordítja ki az erdélyi indulót. A Fucking Hortobágy az első oltás, zajos és pszichoderikus sípolás és zörej halmaz, melynek a vége talán egy kicsit népies lesz, bár a drone és noise dolgok, mindig azt a fajta materalizációtól való elszakadó lebegés és zajkeltést jelentették, amelyből sok minden kihallható, és természetesen bele is. Aztán a népköltőnk is kap egy koppintást mosónő anyjától, ám itt a ritmusok már kihallhatóbbak, önismétlődő csapkodás szekció és dallam-ömlés, éppen ez utóbbi marad csak meg a Hard Life of a Sailor-ben és a We Shall Drone You Till You Die-ban. Ők írják a biográfiában a black metállal való kapcsolatot, amit magából a Meghalsz még ma! zajkeltő performace-szából sem lehet kizárni, de annak ellenére hogy ők ezt drone-nak tartják, én inkább tekintek rá kísérleti zeneként, abból is az ambient noise kategóriába tudnám leginkább sorolni. Természetesen nem zárható ki a drone, mint műfaj, meg a stílusok átlépése és keveredése ezekben a halmazokban állandó és nincs vegytiszta. Amikhez én tudnám hasonlítani az csepeli zajbrigádot, az az ő általuk is említett Sunn O))), aztán a svéd Mental Destruction, Survival Unit, Megaptera, Atrium Carceri, Vorak, Sistrenatus és még sokan mások a drone, industrial, noise és power vilolence szférákból, mind egyre megy; kísérlet és értelmezés, önkifejezés a zaj által, hullám keltés szárazföldön és a zene megtámadása, mint zene.
Mivel zárhatnék? Az elborzasztóan minimális külsőségek ellenére a demó maga nem szól rosszul (de ha úgy szólna, azt is rálehetne fogni hogy direkt, mert a kísérlet része), a rajta hömpölygő fém és szeg áradat pedig döngöl, sípol, sebesít és vág, akár egy átkozott repeszbomba, csak itt lassú rombolást kapunk, ahogy a lüktetés is monoton és minimális. Csak erős idegzetűeknek ajánlott, akik már edződtek a műfaj többi szférájából is… hiszen nem a zenét, hanem a hangulatot kell élni, átélni, olyan mint a szereknél; nem a drog a lényeg, hanem a hatás. Jaa és ez utóbbit ne várd, jön az majd magától a maga csapásain keresztül, akár a Drone’osh Tot.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.