Az bostoni Unearth nem újversenyző a metalcore pénzéhes szakmájában, így hát a divatcore jelző rájuk nézve nem igazán találó, hiszen a scene kezdetiben alakult, mikor még csak az első komolyabb hullámok indultak meg… 1998… azóta átestek pár tagcserén, készítettek egy valag lemezt, immáron a negyedik nagy nekifutás részesei lehetünk, amely hangzásában és külsőségeiben is megüti a jelen követelményeit.
Az évek során nem túl sokat változtak, némelyik korongjuk extrémebb vagy HC-sebb, akadnak dallamos dolgok, ahogy a felhozatal itt is vegyes. Az energikus ütlegelések mellett, az igencsak nyálcsorgató refrének is feltűnnek, amik rengeteg agressziót nyelnek el, s ezzel a The March éle is csorbul. Fellelhetőek a zakatolások (melyek kicsit thrash-esek, tehát thrashcore szerűek) és a szaggatások is. Isten igazából, a nagy név ellenére semmi igazán nagy ördögnőséget nem hallhatunk, s ha csak mondjuk ide a szomszédba lesünk át, a Német hantokon termő Maroon, Heaven Shall Burn, Fear My Thoughts combot figyelgetve, akkor hasonló minőséget, koncepciót és zenét lelünk fel… a differencia minimális, sőt!
Nincs is ezen mit megrágni, akinek még tetszik ez a metalkórosdi, az egy remek lemezzel lepheti meg magát, akinek meg hányingere van az egésztől az egy lépést se tegyen érte. Én nem tettem… jött, meghallgattam, megírtam, nem túl hosszúra nyújtva a dolgot, de mit írjak egy vérbeli és profi metalcore csapat lemezéről? Hogy jó? Hogy ötletes? S hogy a témák és a műfaj követelményei már a könyökömön jönnek ki?
Így van szóról-szóra, bár egy ekkora névtől, mely a tengerentúlról érkezik ráadásképpen, kicsit többet, egyedibbet és legfőképpen világmegváltó friss vért vártam volna el, ami kicsit újra rendezi a lassan leülő divatcore trendek sakktábláit. A királynő alszik, a király a parancsok feleségével mulat, a bástyák erősek, a ló pogózik, nagyokat rúgva mosh-ol a tömeg közepén, a futó őrjöng, a sok paraszt pedig halad előre, ahogy a stílus és a jelen megkívánja…
Erős anyag, de ennyi, akinek nem volt elég az utóbbi közel 8-10 év (már kb. ilyen időtájt kezdődött meg a reinkarnáció és a divatmozgalmak fényes attitűdje), az tegyen egy próbát az új Unearth-tel, aminél ők készítettek már jobbat is – max. nem voltak ennyire igényes és valóban némileg újító szándékú (de a Maroon már pár éve lelőtte a poént) szólók…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.