Ruina
Ukruina

(Hammermark Art • 2008)
haragSICK
2008. november 29.
0
Pontszám
7.3

Az ukrán Ruina 2006-ban alakult L’vivben, s bár mindenhol black-death metálnak írják, azért még egyetlen olyan Hammermark Art kiadvánnyal sem találkoztam, amiben nem kapott volna szerepet a folk vagy pagan szegmens, ez alól a Runia se képez kivételt. Egy demót és egy splitet leszámítva, ez az első anyagjuk, a maga 40 percével…

Alapvetően két ember alkotja (ahogy Kroda-t is, sőt be is segít a koncerteken basszusok terén Myhajlo), ahogy vendégzenész és segítőkezet nyújt olykor Serezhen és Vitalij Kashchin – avagy a fél Kroda vendégtársaság, és a nagy helyzet az hogy ukrán testvérzenekaruktól csak az agresszió választja el, míg a Kroda alapvetően pagan black metál sok érdekes népzenei elemmel tarkítva, addig a Runia inkább death metál, népi és black témákkal színesítve. A végeredmény természetesen több mint érdekes, amolyan pagan hibrid, amiben a heavys és thrashes csapások mellett elsősorban a késői Morbid Angel szaggató technikázása mutatkozik ki leginkább, de valahogy mégis vegyes érzelmekkel hallgatom, túlságosan sokrétű akar lenni, amolyan kaotikus koncepciót követve acsarkodnak, és a legkülönbözőbb népi hangszerek arzenálja tűnik fel hosszabb-rövidebb időre, néhol nagyon érdekes és kellemes hatást keltve, míg máshol teljesen értelmetlen résztvevője a zenének. S talán éppen ez utóbbi kevertség miatt nem tudom a Runia zenéjét teljes jelenvalójában hallgatni… a szövegek és a külsőségek a Kroda-hoz hasonlóan pagan és NS között mozogva váltakoznak, ám az Ukruina nem csak a természetről, az ősökről és a militarizmusról szól, hanem némileg belemennek a rombolás és a faji kérdésbe is. Ha zenei halmazokba akarnám zárni, akkor olyan csapatok hatásait mondanám el, mint a már említett Morbid Angel és Kroda, aztán Satyricon és Einherjer, Falkenbach, CrystalMoors, késői In Battle, Khors, a szólókban a némi Slayer, ROD és a megint csak késői Immortal.

A vegyesfelvágott bár minőségi, az összkép íze mégis egyszerre édes és fanyarú, keserű és sós, avagy az eklektikus csodák fellegvára, melynek csigalépcsője néhol erősen ingatag…