A 2006-os Ébredés/Revival albummal az Ideas az előzőekhez képest egy teljesen új irányba fordult. Ebben az is közrejátszott, hogy az addigi női-férfi ének felállást a csak női ének váltotta fel Kun Anita személyében, így adott is volt, hogy az „énekesnős” metál vonulat felé fordulnak. Ez az irány nem változott a Főnix albumra sem. Sok ős-Ideas rajongó elfordult tőlük ezáltal, de még többen csak ezen albummal szerették meg a bandát.
A Kardok királya abszolút slágertémával indít, sikerül ezáltal abszolút rákattanni a lemez hangulatára. A címadó dal, amelyből ígéretük szerint klipp is készül majd abszolút kedvenc. Tökéletes választás. Nem tudok betelni a verze témával, s erre még egy rátesz egy lapáttal a refrén. Headbang ezerrel! A Csak emlékezz rá megidézi az előző album hangulatát, ez akár az Ébredésen is szerepelhetett volna, de a refrén már „főnixes”. Az Azt mondom nem talán a legnightwishesebb dal a lemezen. Valahol a Once és a Dark Passion Play vonalon mozog. Az Égjen még már az Ideas bulikról is sokaknak ismerős lehet. Igazi koncertnóta. A Szerelem az abszolút zenei favoritom az albumról, főleg a refrén. Durva szögeléssel indul aztán kicsit lágyul, de nem megy át balladába. A szövegek néhol ugyan kissé pongyolának tűnhetnek („Amikor nem zenélek, csak árnyékként élek…), de ez még bőven a tűrhető kategória. A Soha ne hidd el már néhol kissé popos dallamokkal bír, illetve ez is kissé Nightwish hangulatú, de az outroban azért van egy jó kis szögelés, ami megnyugtatta a szívemet. A Te döntöd el a maga elszállos átvezetőjével és mondanivalójával tökéletesen sikerült. Anita talán ebben énekel a legnagyobbat és egyben a legszebbet is. Az Ébressz fel pattogós verzéje után a triolás refréntéma nagyot üt. Ügyes megoldás.
A Főnix utolsó saját száma a Csendes eső egy hosszabb hangvételű téma a hazaszeretetről és a magyarság értékeiről. Nem hallottam még ilyen jellegű dalt gótikus bandától. Takács „Szaki” Tamás nagyot dobol benne, s jó kis progos elemek is előfordulnak benne.
Úgy tűnik, hogy az Ébredésen hagyományteremtő jelleggel szerepelt az Operaház fantomja feldolgozás, amelyet Anita Kalapács Józseffel, illetve az angol verziót Andy B. Franck-el (Brainstorm, Symphorce) adta elő. Ezúttal Erkel Ferenc Bánk bán operájának Hazám, hazám áriája szerepel a magyar verzió lezárásaként kissé átdolgozva, Ficzek András (Dalriada) vendégszereplésével.
Ami mindenképpen előrelépés az Ébredés albumhoz képest, hogy jóval egyszerűbb, lazább szerkezetű dalok születtek. Ebben közrejátszik, hogy Takács Tamás jóval egyszerűbben üt, mint azt Békési László tette. Megmondom őszintén nem is igazán szerettem a stílusát, túlságosan szétütötte a számokat, nem volt meg benne az a húzás, ami most a Főnixen megvan. Preil Tibor gitáros visszatérésével pedig jóval gitárcentrikusabb muzsika született. A hangzás is jóval tisztább lett ezáltal, jó munkát végeztek az Audioplanetben. A pergőhangon viszont lehetett volna még gondolkodni, s a tamok is kissé magasra vannak hangolva, de a basszus viszont kifejezetten tetszetős.
A gyönyörű borító Sallai Péter munkája.
A lemez, az Ébredéshez hasonlóan magyar és angol nyelven jön ki. Nem sok érdekességet találtam az angol verzióban, főleg a magyar nyelvűt hallgattam.
Összességében sokkal szerethetőbb lemez született, mint amilyen az Ébredés volt. Kevesebb az elvont, befordulós téma. Az egész album csak úgy sugárzik. Nincs tölteléknóta, minden dal maga egy sláger, így megérdemelt a 10 pont.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.