Az Avantgárd gyökerei 2006 őszére nyúlnak vissza, amikor is a jelenlegi tagok egy korábbi zenei projektje feloszlott, ám a kellő motiváltság megvolt a folytatásra. Az egri banda a továbbiakban többszöri tagcserékre kényszerült. A masszív felállás megtalálására tett kísérletek végül dugába dőltek azzal, hogy nem akadtak megfelelő dobtudású zenészre, s maradt a masina. A próbák továbbra sem szüneteltek, s tavaly télen stúdióba vonult az Avantgárd, ennek eredménye ezen demó, amit a hazai Hellblast Records jelentetett meg 100 kézzel számozott példányban.
A demó öt dalt tartalmaz, amelyek magyar nyelven íródtak. Az Avantgárd műfajilag papíron black metal, ám nem feltétlenül egyezik a véleményem ezzel. Ha a zenét vesszük górcső alá, akkor inkább maradjunk a kísérleti black metalnál dallamos gitárjátékkal, amely több ízben tartalmaz akusztikus kitérőket, és a jól ismert norvég modellt, az Immortal-nál használatos atmoszférikus kiállásokat. Ezek párosulnak egy viszonylagos steril hangzással, valamint az ellenség megtévesztésére szolgál valószínűleg a nyitódal bevezető részének progresszív metálos dallamvilága. Az összkép tehát meglehetősen kaotikus ábrát mutat, ez betudható annak, hogy kísérleti a kiadvány, lévén demó, avagy nomen est omen az avantgárdot, mint műfajt vették mintaként a zeneszerzők, minek alapköve olyan alkotás létrehozása, ami alapvetően változtatja meg a művészetről alkotott képet, illetve magát a művészetet. Jelen esetben műfajt.
A zene tehát hellyel-közzel erős szintet üt meg, dominál főként ezen aspektusból az Északszív című szerzemény. A negatívum, ami sokakat elriaszthat ettől a zenekartól az az ének. Kritikán aluli minőségben van jelen ugyanis, igénytelenségre vall a becsülettel rögzített hangsávok közé ilyen recsegést passzítani. A hírhedt Schwarzlose ugrott be – bár ott a zene is primitív az Avantgárddal kontrasztban -, ahogy ezt az iszonyat gyenge éneket hallgattam. Igaz a mondás, miszerint, akinek nincs hangja, az ne álljon a mikrofon mögé, mert ezen sajnos semmilyen effekt nem segít. Summázva, ez orvoslást igényel, mert nagyban lehúzza a demó összképét.
A kiadvány formailag a demók sorában megsüvegelendő köntösben látott napvilágot, igényes darab. A kiforratlanság még érződik a zenekaron, de ez természetes, hiszen még a legnagyobb bandák is a nulláról indulnak. Van spiritusz ebben a fiatal formációban és a pogány (magyar) alaptematika is szimpatikus, ám vannak hiányosságok. További jó zenélést!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.