A svéd Deceiver mögött ugyanaz az aktív figura áll, mint a Flesh mögött, bizonyos Pete Flesh… nem rémlik? Nekem se elsőre, de ha a lapaljára nézel, könnyen meglátod Worship the Soul of Disgust kritikáját, az amolyan szóló project, a főbanda a mára megszűnt Maze of Torment volt, illetve a ma is aktív Thrown, amúgy Magnus „Flingan” Flink – dobok a Flesh-ben is üti a bőrt, illetve basszusok terén Crille Lundin, aki a Maze of Torment-ben és a Thrown-ban egyaránt szerepet vállalt, tehát valljuk meg őszintén, a Deceiver nem más, mint egy nagycsalád és Pete söröző cimborái. Amúgy a szövegvilág és a külsőségek már kevésbé meghittek, az egészet elejétől végéig átissza a halál keserű zamata és az elmúlás lassú misztifikálódás. Azért senki se gondoljon a materialista világ és a lélek mélysége közti diszkurzióra, hiszen zeneileg is a heavy metál és a thrash metál egy black orientált összképét is kapjuk, ahogy a lemez címe is hirdeti… Thrashing Heavy Metal!!!
Amúgy a csapat Strängnäsban alakult 2004-ben, először Destormo volt a frontember, majd 2005 augusztusától Pete lépett a helyére, és azóta a harmadik nagylemezt gyártják le, melyet ez esetben a Pulverised Records prezentál (mint ált mostanában minden Pete cuccot)…
A közel 35 perc zene alapvetően egyszerű témákból áll össze, se nem túl éles riffek, se nem túl gyors ütlegelések, amolyan dallamos heavy metál thrash keménységgel bolondítva meg és az egészhez vegyük hozzá Pete kissé black metál orientálta orgánumát, így hát olyan csapatok nevei ugranak be róla, mint a Nocturnal Breed, Driller Killer, The Batallion, Necromessiah (keményebb részeknél), Bewitched (pár helyen egészen black’n’roll szerű a Deceiver). Szóval semmi nagy extrára nem kell itt gondolni, kellően old school a dolog, bár akadnak egész szép szólók és még pár helyen lírai (vagy csak kellemes-szép) kiállások is. A hangzás nem rossz, a küsőségek pedig illenek a koronghoz, amolyan múlt időzés, aminél pár helyen érdekességképpen bevillan a Motörhead neve és természetesen a jó öreg Lemmy hangja (erre a legerősebb példa talán a címadó nóta).
Viszonylag nagy halmazt ölelnek fel, ahhoz hogy pár embernek megtetszhessen ez a halál és thrash marta heavy leves, a merőkanál nem fog sercegve elmerülni a füstölgő oldatban, kellően populáris és befogadható hogy tálalni lehessen az étket, s bár a konyhafőnök némi toxikus csodával is bolondította a svéd ízeket, azért senki sem hal majd bele…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.