A bonyhádi metállisták első nagylemeze nemrég jutott el hozzám, és emlékeimben egy germán ízű klasszikus Heavy Metal zenekarként éltek, majd az első belehallgatás ezt jól meg is cáfolta. Elő kellett kotornom a régi demókat, és igazam volt. Régebben ez a zenekar egy vidám hangulatú, galoppozós, dallamorientált, refrénekben erős zenekar volt. Jogos a múlt idő használata, mert bár csak 3 év telt el az első demó óta, a mostani anyaguk inkább rock-os, de még éppen eléggé metal. Az egészet lassú tempók jellemzik, a Gyermeki Álmok pl. ballada, és bár a szólónál kicsit felpörgetik a tempót, de ettől még nem változik az összkép.
A szövegeket hallgatva/olvasva azt kell, hogy mondjam, hogy „felnőtt” a szövegíró. Szerintem gyermekáldás is volt a családban, a ballada alapján ezt valószínűsítem. Ahol pedig más témák bukkannak fel, ott is inkább pesszimista, komor szövegekkel találjuk szembe magunkat.
Persze a lemez címe is „Szürke víziók”, de azért engem meglepett, és nem mondhatnám, hogy kellemesen, de a szürke víziók már csak ilyenek.
Hol vannak a régi lüktető himnuszok, mint a Zakata? Hát itt sem optimizmus, sem pörgős tempó, sem a zenekar régi erőssége, az igazi közönség-énekeltető refrének nem maradtak. Persze a politikai felhang, a jelenlegi országos morál, és európai mértékű gazdasági bukfenc mind vagy benne van, vagy az előszelek is ennyire rányomták a bélyegüket az egész lemezre. Ehhez jön még a nemegyszer megénekelt „elfeledett kapcsolatok”. Persze a „nincsenek értékrendek”, vagy az „asszony elhagyott” és a „kocsma az otthonoddá válik” is mind érezhetően személyes ihletésűek, és ezt könnyű szerrel el is hiszem nekik. Ha még ez nem lenne elég, akkor néhol előjön a vallás és az álszentség témaköre. Ami csak negatív, az itt a szövegekben előjön.
A kiábrándultság jeges távolságtartás képében van jelen szinte az elejétől a végéig.
A „Ne tudj semmit!”-ben van egy olyan dallam, ami a régi időket idézi, de ez alól is hiányzik a megfelelő tempó, meg persze a pozitívabb hangvételű szöveg. Olyasmi az érzés, mint a fekete albumos Metallica esetében: ha nem felezné tudatosan a dobos a tempót, akkor nagyon király dalok lehetnének. Számomra akkor is ez a dal a legjobb a lemezről, de ilyenekkel sem lenne jó teletölteni egy nagylemezt. Túl komor, így nem az a klasszikus heavy metal, valahogy nekem nem áll össze a kép.
És eddig még nem említettem meg egy számomra elég furcsa tényt, valaki a zenekarból elég komoly szerepet kapott, hogy a magas énekhang mellé egy mély öblös, ráspolyos hangon vokálozzon, sokszor közel 50-50 arányban, ami legalábbis nem ide való. Biztosan van létjogosultsága, de ez már túladagolás, de legalábbis indokolatlan használat ténye áll fenn.
A zenészekre nem lehet panasz, jól végzik a dolgukat, csak most valahogy egy ilyen sötétebb dolog hullott ki a kezükből. Meg lassabb. Lehet, hogy ha nem ismerem az eddigi munkásságukat, más lenne most a véleményem, de hát ez van. Jelenleg lehet, hogy én nem vagyok eléggé érett értékelni egy gyermekhez írt balladát, az is lehet, hogy csak nem hallgatok elég AOR-t vagy dirty rock-ot, nem tudom. (egyiket sem hallgatom)
Maga a produkció is igényes, nyomdai borító, profi CD-R, a hangzásra sem lehet panasz, és biztosan lesz olyan, aki sokkal jobban fogja majd értékelni a lemezt, a zenekar ebbe az irányba való elmozdulását, de nekem meg az a dolgom, hogy személyeskedjek. Várom vissza a régi Zakatát!
Zakata volt:
Zakata lett
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.