A Mörker gyökerei 2003-ra vezethetők vissza, amikor is életre kelt egy Bloody Scream nevű banda a Degerfors nevű településen, Svédországban. Ez a zenekar a színtiszta black metal mellett tette le névjegyét, ám még ebben az évben ― a Razortounge Through The Heart demó elkészültét követően ― mindkét gitáros bemondta az unalmast, így az énekes a dobossal karöltve faképnél lett hagyva. Nem sokkal később megtalálták az utánpótlást Nicke és Grimner személyében, s név-és stílusváltáson ment át a zenekar az ő beszállásukkal. A név ugyebár Mörkerre változott, ami a svéd megfelelője a sötétség szónak, a kifejezésmód pedig letért a totális black metal ösvényéről.
A Höstmakter a banda második nagylemeze, amely 12 dalt ölel fel közel ötven percben. A nyitódal afféle kelta dallamvilággal vezeti be a hallgatót a szabatos melódiáktól nem mentes svéd blackened metal rejtelmeibe. Andreas Axelsson éneke meglepően jónak mondható ahhoz képest, hogy korábban ő dobosként ténykedett és csak a névváltást követően állt a mikrofon mögé. Nem szolgál sok újdonsággal a Mörker igényes dallamvilága sem, ha kicsit a színfalak mögé nézünk. Az új tagok ugyanis a heavy metal vonalról származnak, ez a tény pedig predesztinálja a dalok epikus megkomponáltságát. A Dödsångest nóta bevezető része egy újabb szegmensét reflektálja át a svéd formációnak, ez pedig az akusztikus lehetőségek adta tárház felhasználása. A Dödens Visa nagyon szép instrumentális dalnak íródott, célja az igencsak Finntroll-beütésekkel bíró Djupa Spår Av Tvivel felkonferálása. Az I Kamp Mellan Liv och Död tétel a szintetizátort is bevonja aktív résztvevőként a koncepcióba, hangulatos, megfogó darab ez is. A Själen Vandrar Sin Egen Väg posztumusz emlékeket idézett fel bennem, hiszen igencsak ehhez hasonló zenét prezentált anno a Windir is. A Falk újabb gyöngyszeme a lemeznek, idilli hangulatot teremt, még ha fura is ezt leírni, illetve szembesülni vele egy ilyen stílusú lemezen, viszont ha már létjoga van, akkor hiányolok belőle némi tiszta vokált, aki meghallgatja, az biztos egyetért majd. A Höstmakter címadó dalt vérszegénynek érzem, sajnos eléggé ellaposodik a lemez vége a visszafogott tempó és a semmitmondó riffek erőltetésével. A zárótételként álló När Allt Är Över… is inkább mondható egyetlen mozzanat, vagy hangulat megzenésítésének, mintsem kiforrott zenei műnek, de lezárásként valamelyest tolerálható.
A Mörkert ánblokk merem ajánlani a metal bármiféle válfaját kedvelő publikumnak, hiszen szerteágazó, széles skálán mozgó muzikális világot tárnak elénk a svédek, amelyben mindenki meglelheti a maga kénye-kedvére valót.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.