A göteborgi Dimension Zero neve már jó ideje ismert a metal scenén belül, nem csak a neves tagok és zenekari halmazok miatt (hiszen ha belegondolunk, akkor nem más ez, mint egy jól magangert projeck), illetve a nagy zenészek ügyes dolgokat is raktak le. Zeneileg a melodikus death-thrash vonalban utaznak, s erre utolsó nagylemezük még jobban ráépít, mint az eddigiek. A svéd horda 1995-ben alakult és a harmadik nagylemezt tették le 2007-ben arra a bizonyos asztalra, illetve mögöttük vannak a kezdetek melyek sokáig húzódtak s már említett nagy nevek ellenére is lassanként indult csak meg a rothadó szekér, így tehát az alakulás évében a Screams from the Forest című demót készítették el, s rá két évvel a Penetrations from the Lost World EP-t, ami már nem szerzői kiadásban látott napvilágot és a demó négy dala is rákerült. Lássuk mit is hoztak össze utoljára…
Nos, számomra a Dimension Zero legjobb korongja a súlyos borítójú This Is Hell volt (mellesleg a He Who Shall Not Bleed is igencsak hasonló koncepciók között tündöklik), s zeneileg mint már említettem a melodikus death metál minden szegmensét magán hordozza, ettől függetlenül benne fogant a thrash érces éle is. A mai metalcore trendek lassan kialvó tábortüze mellett a He Who Shall Not Bleed egy vérbeli jelenek megfelelő lemez, amely egyszerre súlyos, komplex és persze dallamos. Így tehát nincs is mit tagadni, az In Flames neve tagadhatatlan (ahogy a kezdetekben is nagy hatással volt rájuk, és persze az In Flames-ből is van benne tag…), azon belül is svéd barátaink szerintem (és ezt a véleményt még sokan mások is osztják rajtam kívül) legjobban sikerült korongjának reprodukciója ez, tehát a 96-os The Jester Race minden komponense visszaköszön, s bár annyira nem mély és újító szándékú, azért mégis csak ad a dolognak a thrash-es íz egy kis egyéniséget. Ettől függetlenül a This Is Hell sokkal mérvadóbb, még akkor is, ha ezen ügyesebben kalapálnak. A kiadás igényes, és vendégzenészként ügyeskedik rajt Jeff Waters is a klasszikus Annihlator-ből. Sokat adhat a ma kissé későn érkező és megfáradt metalcore fanoknak, s azoknak a melodikus death metál szerelmes lovagoknak, akiknek a korai In Flames anyagok alapművek. A digi-packes verzióra rákerült a Stayin’ Alive, amely egy egész érdekes Bee Gees feldolgozás (nem hinném hogy szüleink felismernék elsőre, haha), lásd itt.
Komplex és ügyes anyag, bár vicces hallani, hogy a Marduk énekes Jocke Göthberg egy olyan csapatban énekel, melynek zenéje korántsem az a kompromisszumoktól mentes csapat lenne (bár azért a svéd vonal mellett némi mélység és black jelleg is tetten érhető itt-ott), ahogy vicces Hans Nilsson is a dobok mögött, aki az egykori Crystal Age-ben nyomta (na itt nem sok progresszív elemet kell keresni). A Daniel Antonsson alkotta riff és ikers szólós dallam-hegy csodák annyira nem esnek messze a mára erősen elkurvult Soilwork és még mindig tisztességes Dark Tranquillity alkotta zenei koncepciótól. Szóval én némi fenntartással, de ettől még bátran ajánlom a jelen scene szerelmesinek, biztosan egy erőteljes és hibátlan anyagot kapnak kézhez. Én egy pici ódzkodom, de ez legyen az én személyes szocreál problémám, haha.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.