A stockholmi This Ending nem tudom kinek mit mond, de ha egy kicsit jobban beleássunk a múltjukba, talán egyeseknek ismerős nevek kerülhetnek elő. A Canorous Quintet 91-es alakulásával meglepően minőségi göthenburgi vonalas zenéjével két remek nagy lemezt is megalkottak hajdanán, abból is az első tekinthető igazán mérvadónak a 96-os Silence of the World Beyond-ot tekinthetjük. A svéd srácok aztán 99-ben feloszlottak és 2005-ben alakultak ujjá, először The Plague néven (amivel kiadtak egy demót is 2006-ban), majd mivel ilyen nevű formáció több is volt, a szerencsétlen választás után megalakult a This Ending, melynek első korongja Inside the Machine címen jelent meg, megint csak 2006-ban (az imént említett demó részben gerince is a debütnek), amit aztán idén az új támadás követett. A csapat gyakorlatilag sokat nem változott, nagyvonalakban ugyanabból a halmazból építkezett az A Canorous Quintet, mint a This Ending, ez a vetület pedig mi is lehetne más mint az In Flames, At The Gates és egy nagy adag Dark Tranquillity…
A külsőségekről sokat nem tudok elmondani (nem is pontoztam), hiszen a promó csak magát a discet jelentette a Metal Blade Records esetében (náluk 99%-ban ez a jellemző), a hangzás iszonyatosan erős és profi (mit is várhatna az ember egy ilyen nagy kiadó új termékétől, mint fejrepesztő erőteljességet). Nos, akkor lássuk mit is kapunk az új korongon; 10 nóta közel 45 percben taglalva, az imént már utaltam rá, hogy igazából 20 év elteltével se kurvultak el, váltottak át más mezsgyéjére, csak technikailag fejlődtek, lettek érettebbek – igaz eredetibbek nem. A biztos és feszes alapokra fektetett muzsika energikus és lüktető, a témák ezerszer elcsépeltek, de a súlyos hangzás és komplex játéknak köszönhetően azért mégis csak egy picit újat ad, akadnak szép szólók, amelyek remek melódiákat préselnek ki a hömpölygő és acsarkodó alapból. Szaggatnak, gyűlölködnek, ütnek és taposnak, avagy a Dead Harvest egy hihetetlenül érett és összerakott anyag. A dalok változatosak, alapvetően kiélezik a dallamra a hangsúlyt, de olyan szinten tördelik is egyben szét, hogy az agresszió és csépelés, némely részeknél egyenesen a death metált jutatja eszembe, melodikus és göthenburgi jelzőtől mentesen. A billentyűk nem állandó résztvevők a csetepatéban, mégis ahol ott vannak ott igazán mély és izgalmas atmoszférát varázsolnak elő a tombolásból és monumentális hatásra emeli a Dead Harvest csörtető témáit. Az egyetlen igazi negatívumot (a már ezerszer lerágott témákon kívül) Marten Hansen hangjában látom-hallom; régebben ez azért jobban ment neki, itt gyakran érzem, hogy felesleges, erőtlen, erőltetett, jaa és persze kiszámítható.
Persze ettől még megeszik azok, akik kissé későn kapcsoltak és a már bevezetőben is említett nevek jelen kedvencei közé tartoznak. Erős és érett lemezt kapnak, izmos hangzással és komplex játékkal, avagy ha lúd, akkor legyen kövér séma nagyon is életképes a vidéki baromfiudvarokon, legyen az a máj svéd vagy egyéb skandináv belsőség…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.