A wisconsini Misery Signals 2002-ben alakult a 7 Angels 7 Plagues és a Harmatia illetve a Compromise romjain, immáron harmadik nagylemezzel próbálkozik a mathcore/ metalcore bagázs. A kiadó a Ferret Music, tehát a hangzás jó, és a külsőségekre se lehet panasz… a nóták pedig?!
Hmmm, bár sokan a Controller-t az év lemezének tartják műfaján belül, én azért annyira nem vagyok elszállva a dologtól, s nem csak azért, mert a 2006-os Mirrors erősebb, hanem mert mára még jobban érezhetővé vált a stílus kimerülése, a klisék halmaza és a lerágott csontok újra és újra nyálazása némi egyedi ízt remélve… a végeredmény természetesen korántsem az, pedig Devin Townsend sokat próbálkozott 
(mint producer – természetesen), s egyben el is csúszott a lemez valami teljesen más perspektíva felé. A mély szaggatások és tipikus hörgés unalmassá lesz, amiben a váltásokban megjelenő érdekes post-rock szerű lebegésekkel és témázgatással kiegészülve haladnak a semmi felé. Minőségi zenészek, és minőségi anyag – pár helyen nagyon fogós gitárokkal és igényes szólókkal, csak valahogy semmi nem akar belőle átjönni, ettől függetlenül akadnak nagyon kellemes témázgatások és a súlyosabb riffek között is van pár igazán fejleszakító.
Ettől függetlenül az én arcomat nem gyalulta le ez az egyszerre erősen matekos és progresszív hibrid képződmény, bár a stílus fanjai azt hiszem boldogan merülnek majd benne el, változatos lett, talán kicsit túlságosan is. Nem állítom, hogy a Mirrors vonalát vigyék tovább (ha kedvük nincs hozzá), de ott működött a koncepció, amely itt csak pislákolva válik érthetővé. Számomra egy felejthető próbálkozás, és azt hiszem annyira nem is vagyok egyedül ezzel…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.