A „csodagyerek”, szólógitáros Mate Bodor-ról (vagyis Bodor Mátéról) vagy jót, vagy jobbat. Persze, hogy mindkettőt, és ez már rég nem csak a hazai pálya előnye, hiszen – rendkívül fiatal kora ellenére – már nemzetközileg is jegyzik a srácot. (Lásd a svéd Mattias Eklundh-os, és a görög Theodore Ziras-os vendégszereplést, és több külföldi meghívást.)
Az “Our Exclamation” saját zenekarának egy négyszámos demócskája. Azért a becézett forma, mert kissé erőtlen, és dinamikátlan a hangzás, a dob pedig gépies, pedig a feljátszott négy szám igazán megérdemelne egy jóval nagyobb stúdiós befektetést (majd biztos a nagylemeznél), és akkor nem csak a bennfentes „szakma” kapná fel rá a fejét.
Mert hát igencsak bravúros, amit ezen a negyedórás „névjegy”-en elővezetnek a srácok.
Persze, minden – a májusban még csak a húszat betöltő – Mátéról szól, minden hang és trükk a helyén van, de kellemes meglepetésként a teljesen domináns gitár mellé, Tálas Áron billentyűjátéka is felsorakozik, és nem is akárhogyan. A szimpla lekísérés helyett már majdnem egyenrangú partner, és a neoklasszikus gitártekerés mellett, hol tiszta zongorásra, hol majdnem vastag Hammond-osra vett hangzással, néha szinte nem is rock/metált játszó témákkal irányítja magára a figyelmet. A ritmust adó Lerch Péter basszusgitáros, és Czakó Dániel dobos egyelőre itt még szürke szakmunkás, de ez a műsor nem is róluk szól.
Aki Malmsteen, Moore, Macalpine, stb. gitárhősős fan annak kötelező a kapcsolatfelvétel, aki pedig „csak” az igényes, kissé túlszólózott dallamos rockmuzsika híve, az várja be, míg csatlakozik a csapathoz egy aranytorkú dalospacsirta. Én ugyanis el tudnék képzelni még egy ötödik arcot is a borítóra.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.