Az egyesek szerint korrekt, mások szerint botrányosan megalázott Guilt Trip – Suffer In Silence kritikámban volt egy olyan észrevételem, amely a kalocsai csapatra is áll; …ilyen és hasonló bandák nálunk is vannak szép számmal, ezen a szinten egy részük mozog is, mégis valahogy se mi, se a kiadók – le se szarják őket… a különbség csak az a szigetországi és hazai csapat között, hogy a honi csapat fiatal tagjai ellenére ügyesebbek és technikásabbak. A My Dark Room 2006 nyarán alakult, a kezdeti modern thrash-death HC dolgokból mára deathcore lett, amit én nem igazán érzek annak… 2006-ban és 2007-ben is adtak ki egy-egy rövidke demót, átestek pár tagcserén, tavaly pedig az első kislemezt, melynek a hangzásával többnyire meg vagyok elégedve (a vokálok nagyon elől vannak – tipikus hazai rock-metál betegség) és a külsőségek is jól reprezentálják azt a kissé gyermeteg, de azért kellően puritán gondolat koncepciót, melyről a szövegek is árulkodnak.
Az Escape öt dalával 16 percen keresztül járja körbe a létezés és félelmek múlásának súlyos perceit, melyből gyakorlatilag az Intro egy rövidke elektronikus rémálom (amely után a Burning Horizon-t helyett valami brutális breakcore-t vártam, volna haha) illetve a Happy Birthday két verziója is rákerült – gondolom ez lehet a srácok veszőparipája, pontosabban a legszállósabb, dallamosabb és eltaláltabb dala, amely egyértelműen eszembe jutatja a nemzetközi nagy csapatok neveit (elég erős Bleeding Throught, Maroon és Fear My Thoughts burjánzás). A sima Happy Birthday és a Levy-s verzió (stúdiós srác) közt a differencia, mindössze annyi, hogy utóbbiba dallamos énekkel párosul a hörgés, de igazából nem a vokálok dallama, hanem a könnyedén dúdolható építkezés miatt erős nóta, s érdekes hat benne a szintetizátor minimál közbeszólása is.
A srácok alapvető hatásai amúgy a Carnifex és a All Shall Perish halmazai között mozognak, persze azt a szintet sem ötletek (bár a két csapat inkább a komplex tudásról, mint az egyedi megolásokról és ötletekről ismert…), sem dal írás, sem tudás terén messze nem érik el, ettől függetlenül korántsem ügyetlen az öt kalocsai srác, de a helyükbe nem erőltetném ezt a deathcore jelzőt (túl sok ahhoz a tiszta szóló és a végeredmény se elég döngölő), mert ez nem az, inkább egy érdekes metalcore hibrid, melyben valahol nagyon mélyen HC és death metál elemek vegyülnek a jelen divat hullámaival. Érdemes lenne alkalmazni a gyorsabb és igazán lassú részek váltakozását, a kórusok és igazán brutális zakatolások erőltetését, ettől nem lesz újabb vagy sokkal jobb, de másabb igen – amely a mai szubkulturális túlburjánzások esetében nem egy utolsó piros pont. 
Egy ideig hezitáltam a pontszámok terén, majd döntött a jószívűségem, amely az alábbi komponensek miatt hatalmosodott el a 6 pont felett; fiatalok, akiknek a 2006-os alakulása tökéletesen a jelen generáció lenyomata, hiszen a képet elnézve a 16-17 esetleg 18 éves korosztályt látom, s ehhez képest a muzsika nagyon is életképes, sőt! – élvezhető. Amiért még fel fele kerekítettem a dolgot, az az hogy vidéki csapatról van szó, nem fővárosi brigád, akik segge alá anyuka és apuka tolja a legjobb pedálokat és dobszerkókat – illetve a BPRNR sem támogatja lehetőségeivel, így tehát az öt srác abból épít és él, amilye van. Életemben egyszer voltam Kalocsán, egy ismerősöm nővérét látogattuk meg a női börtönben (jó társaságban mozgok, mi? Haha) – és nem tűnt úgy a városka, mintha egy fémzenei fellegvár lenne, illetve tetszett, hogy nem akarják a világot megváltani (nehéz is lenne ennyivel, meg aki megváltja majd, az akkora terhet vesz hátára, hogy a gerinc alapból ferdül amerre csak tud…) A fiúknak van hová fejlődni még, de az alapvető tudásuk megvan ahhoz, hogy el is érjenek valahová, én viszont nem erőltetném a helyükbe ennyire a trendet, érdemesebb lenne végighallgatni régi HC korongokat és megnézni azokból mi menthető át, hasznosítható újra, csak mert ennek a hullámnak a tengere poshadt és rothadó, és az a szörfös amelyik ezt igyekszik meglovagolni, könnyedén fullad bele a bűzös masszába úgy, hogy senki sem emlékezik aztán vissza már rá… bár nem tudom mik a terveik és álmaik a kalocsai fiataloknak, midenesetre nem árt meg soha, ha egy zenész több lábon is áll!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.