Darkness by Oath
Fear Yourself

(Cyclone Empire • 2009)

haragSICK

2009. március 28.

0

Pontszám

8.5

Egy újabb melodikus death metál csapat nyitja ki már ezerszer és ezerféle képpen elhintett titkos szelencéjét, a spanyol Darkness by Oath 2002-ben alakult Basque-ben. 2004-ben demót, majd egy évvel rá az első nagy lemezt termeltél ki a srácok, idén pedig itt a folytatás. A hangzás korrekt, a külsőségek elég vérszegények, és elég faramuci a helyzet a logó miatt is, megint másik fajta van a lemezen, mint ami róluk fellelhető illetve, amit használnak, azért jó lenne ha ilyen alapvető koncepcióban megegyezne a csapat. Amúgy ez legyen a legkevesebb, lássuk mit is hoztak össze bika dobáló barátaink az arénán kívül…

Közel 41 perc 10 dalba taglalva, a zenei halmazok a dallamos At The Gates-től a későbbi Paradise Lost közé húzhatóak be, némi metalcore szerű jelleggel megáldva (érdekes hogy az In Flames neve bár felmerül, mégsem annyira perspektíva erős, mint a két említett név). A spanyol srácok nagyon is meg tanultak zenélni, egymást érik a jobbnál jobb (de azért mára kellően lerágott) témák, és akadnak ügyes szólók, kiállások, belassulások és vokál megoldások, a károgó idegzsába a mély hörgéssel összeborulva néhol dallamos tónusokkal hízelegnek a stílus fanjainak. Lényegében nem hallunk mást, mint egy építkező és komplex death metált a dallamos és ikerszólós felhozatalból, avagy a technikás játék és szép munka ellenére is vérszegény a végeredmény, s talán a májfunkció zavar be ennyire? Nem, kérem szépen, hanem a műfaj ellaposodása és az évek lenyomatai, az artériák csak a megfáradt és besűrűsödött vért lökdösik tova, és a pitvarban sem jobb az élet, hiába dolgozik az agy és épít a cselekményeknek defenzív halmazát meg úgy, hogy annak túlélése konstatálja a jelen túlélését. Meddig tarthat még ez a harc? Mennyire lesz szánalmas az udvar és mennyire a kastély? Lesznek páncélos hadosztályok is? Lesz és van értelme egyáltalán az egésznek? Nem kell rájuk válaszolni, aki viszont a műfaj szerelmese – s kedveli a gyors, lassú és középtempós vágtákat az könnyen össze melegedhet a spanyol srácok második lemezén lüktető melodikus keserűséggel, lelkük rajta!