A Sun & Moon Records beszédes nevet választott magának, így aki valamelyest jártas az 1920 előtti földrajzi viszonyokban és érdeklődik az elcsatolt részek története után, az ráismerhet a székely címerben is megörökített nap-hold elementális egységre. Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy székelyföldi kiadóval állunk szemben. A 2006-ban alakult underground istálló érdeklődést mutat az extrém black metaltól át az ambientig bezárólag minden műfajban, amelyben spirituszt vél fellfedezni. A svájci Nychts és a német Wedard splitje ezt a fajta hozzáállást jól példázza, lévén mindkét banda eltérő műfajban alkot.
A Nychts minimális információt tudat magáról, azaz honlapot nem működtet, az egyes portálokon, fórumokon nem ad magáról helyzetjelentést, illetve a bookletben is letudják az efféle kötelezettségeket egyetlen piktúrával a logón kívül. A zene műfajilag az ambient és black metal műfajok mezsgyéjén helyezkedik el, ezzel egyfajta sajátos légkör árad a zenéből. Igényes hangzásvilágban prezentálják a svájciak a belőlük feltörő hallhatóan módfelett negatív érzelmeket. Több szempontból is individuális produkcióról beszélhetünk, ennek egyik tényezőjét maga az egyediségre törekvő és jól szituált műfajválasztás adja, másrészt a felhasznált hangszerek sem mindennaposak ugyanazon környezetben. A Nychts közel húszperces egyetlen dalában a doromb, az akusztikus ―és a villanygitár is szerepet kap, helyenként némi szintetizátor is érződik aurateremtő szándékkal. Nem feltétel nélkül helyénvaló az állítás, hogy a Xasthur zenéjéhez hasonlatos a Nychts produktuma, mert annál jóval egyedibb és teljesen más világot reprezentál, mint a tengerentúli kolléga, talán egyedül a hangulatuk azonos. Komoly perspektívát látok ebben a formációban és várom a többi kiadványukat! [ 10 / 9 ]
A német Wedard profilja eléggé a Widar nevével fémjelzett Bilskirnirre engedett asszociálni, és ugye nem nehéz kitalálni, hogy melyik banda lépett előbb a metal sötét ágazatának ösvényére. A Nychtsszel szemben a 2002 óta fennálló Wedard viszonylagos komoly múlttal rendelkezik, ugye az ő esetükben három nagylemezt és sok-sok egyéb kiadványt a háta mögött tudó bandáról beszélhetünk. A műfaj itt homogénnek nevezhető, melankolikus black metalt hallhatunk ezen a spliten két szám erejéig mintegy 15 percben. A szöveg is nagyobb szerepet kap, mint egy ambienttel ötvözött black metal bandánál, ám ezek előadásmódja elkínzott, kivehetetlen sikolyokban merül ki. A bookletből kiderül, hogy a depresszióval küzdő, élet és halál közt lengő ember lelki tusáját zenésítik meg a németek. A zene sem mutat sok újat a műfaj ,,élcsapataitól” hallottaktól, azaz metsző, halálosan szívbemarkoló melódiákkal tárják fel a beteg lélek szenvedését, adják át a zenén keresztül a fátyolos, mámoros melankólia érzetét. A Wedarddal sincs különösebb bajom, nem tudok bárminemű szarvashibára rávilágítani az ő esetükben, ám a konklúzió az, hogy ha ilyesmi zenére vágynék, nem feltétlen őket venném elő a gyűjteményemből. [ 10 / 7 ]
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.