A Maryland államból érkezett Pulling Teeth előző anyagaihoz, a Frightenerrel közös splithez, valamint a Vicious Skin és Martyr Immortal lemezekhez volt szerencsém (utóbbiról anno született kritikám még az előző „munkahelyemen”), s szereztek is nem kevés kellemes percet zabolátlan durvulásukkal, intenzitásukkal. Épp ezért meglepetés az új, vízválasztó harmadik nagylemez, mely 23 perces és csak öt számos, valamint nem kevés változást is hozott magával. Ezek jellegükből fakadóan zeneileg magasabb szintre emelhetik a bandát, s tovább árnyalhatják a róluk kialakult képet – más kérdés, hogy akik eddig kedvelték őket, meg tudják-e emészteni a Paranoid Delusions / Paradise Illusions-ön hallottakat.
A Martyr Immortal egy horzsolóan fémes hangzású, dühös, zsigeri, mocskos hardcore / punk lemez volt nem kevés metalos felhanggal és szélvészgyors tempókkal; olyan bandák nyomdokán, mint a Poison Idea, az Integrity, a korai Napalm Death, a Discharge, vagy épp a crust / hc Tragedy, hogy a szólókban fellelhető nem kevés Slayer hatásról, s a dalokat átszövő apokaliptikus hangulatról meg ne feledkezzünk. A Converge góré Jacob saját kiadójának támogatása elég volt ahhoz, hogy az ötös azzal az anyaggal nagyobb figyelmet irányítson magára az underground efféle antiszociális zúzdákra – ld. még olyan pályatársaikat, mint a Trap Them, a Cursed, a Rot In Hell vagy a Trash Talk – vevő szegletében, hisz a Deathwish egy adott szintnél alább nem nagyon adja, s nem szerződtet minden habzó szájú, ész nélkül zajongó pszichopata bagázst. Hőseink eme kitartó alapozást követően 2009-ben elérkezettnek látták az időt, hogy ezúttal nagyban gondolkodjanak, s a járt utat cikornyás vargabetűkkel színesítsék; a Ritual ugyanis nem veti magát in-your-face mód az emberre, ahogy azt az előzmények tükrében elvártuk volna, ellenben olyan mázsás, komor doom riffekkel nyit, melyek a Black Sabbath-nak is becsületére válnának. Az említett zenei változások a továbbiakban is errefelé keresendők, ezek a sötét, vészjósló doom / sludge témák ugyanis mind az öt számban központi szerephez jutnak, hol kéz a kézben járnak az eddig megszokott punk / hc felpörgésekkel (Bloodwolves, Ritual), hol pedig középtempós döngölések teszik őket még gonoszabbá. A legmeglepőbb viszont az, hogy a Moog szintetizátor (!) alkalmazása is kifejezetten jól sült el; a Ritualban, s főleg a kiváló Unsatisfiedban tesz a hangszer nagyon sokat a gyűlöletes atmoszférához. Az Unsatisfied az utóbbi pár év egyik legjobban elsült kísérlete a színtéren, témái, dallamai kiválóan építik fel azt a sötét víziót, ami a hangját mélyebbre vett Mike Riley énekes agyából pattant ki, a vég előtti utolsó pillanatok agóniája itt szinte kézzelfogható. Ez egyben a tamáskodókat is meggyőzheti arról, hogy az ötös úgy képes megújulni és változni, hogy az eredeti érzésvilág ne sérüljön. Ami némileg kilóg az összképből, az a záró Paradise Illusions akusztikus, tiszta énekes, madárcsicsergős témázása; igaz ugyan, hogy a címével és a tematikával abszolút összhangban van, de ehelyett inkább pár igazán gyors őrléssel kedveskedhettek volna, ha már a grind tempó (a harmadik szám pár taktusát leszámítva) teljesen mellőzötté vált.
Ahol nem sok változás fedezhető fel, az a szólózás; a kevés gyorsabb résznél egy az egyben ugyanazokat a tekeréseket hallhatjuk újra és újra, ám itt is citálható ellenpélda: mégpedig a Paranoid Delusions dallamai képében. A hangzás a korábbi (Scott Hull munkáját dicsérő – őt ugye nem kell bemutatni?) pengeéles, szinte láncfűrészként megdörrenő soundhoz képest mélyebb, vastagabb, ugyanakkor leheletnyit tompább, ám ezt a tartalom ellensúlyozza.
Figyelemreméltó alkotás született a lemez képében, a srácok úgy változtak, hogy az acsarkodó, fogcsikorgató düh nem károsult, ellenben a sötét hangulat még erőteljesebben érezhető; a túlsúlyban lévő doomos témák szervesen fonódnak az eddig tőlük tapasztalt képletbe. A pár negatívum kapcsán felhozható a rövid hossz – mások ekkora terjedelemmel EP-t szoktak kiadni –, az énekből is hiányzik a fröcsögés, illetve befért volna egy-lét igazán gyors téma is a végén. Ezeket leszámítva a lemezbe érdemes belefülelni, nem kizárt, hogy néhányan új kedvencet avathatnak.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.