Mi előtt komolyabban belemerülnénk az 1990-ben alakult new york-i Brutal Truth visszatérésének debütálásba, úgy gondolom nem árt, ha felvázolom, miért is lett ennyi a pontszám amennyi… Nos, az egykori kultikus és meghatározó lemezeket készített csapatok gyártásba kezdenek, és futószalagon érkezik a retro és a post-modern a pénzéhség és a siker újbóli ízlelése végett. Vegyük példának a német thrash király Assassin-t, akik 83-as alakulásukkal két remekművet fektettek le, majd 89-ben feloszlottak, és 2002 végén újra, és egy borzalmas lemezzel „koronázták meg” egykori önmaguk, más kérdés, hogy a legénység nagy része lecserélődött, a helyzet nem jobb a torontói Infernäl Mäjesty esetében sem, ahogy a svájci Celtic Frost mindent csinált a Monotheist című lemezükkel, csak jót nem… Folytatom a sort; a speed thrash Hirax-nak se kellett volna mindenképpen újra alakulnia, bár ők még tűrhető dolgokat hoztak össze, meg a nagy lemez majd még csak mostanában lesz esélyes, azonban a ottawa-i Exciter iszonyatosan rosszul járt a visszatéréssel. Hogy szolgáljak némi pozitív újra alakulással is, az újdonsült Prong nagyon erős, ahogy az ausztrál Mortal Sin-nek se tett rosszat, hogy leporolgatták magukat, de hogy a Brutal Truth-hoz hasonló kaliberű és műfajú bandával és koronggal jöjjek elő, a grindcore egykori istenei, a Terrorizer 2006-os Darker Days Ahead, mely zeneileg csak úgy mint a Evolution Through Revolution nem gyenge produkció, csak éppen felesleges. Hogy mindenki értsen és ne tűnjön értelmetlennek a felvezetés, az egykori nagy nevek a múltban hatalmasat alkottak, így az emberben nem kritikusként is él a kritikus, az elvárás, hiszen ha akkor valami olyasmit készítettek, melynek hatásaiból a mai csapatok is építkeznek, akkor ilyen visszatéréseknek korszakot és világot kéne megdönteni, e helyett… (igazából a régi logo használata is kicsit értelmetlen-érdemtelen a jelen „csúcsait” szemlélve)
E helyett rá kell, hogy ébredjünk, nem lehet túlszárnyalni az egykori múltat, az abban az időben és korban mérföldkő volt, ma kultikus név, ám a jelen annyira kifáradt zenei ötletek terén, hogy szinte már csak a komplex tudással lehet eladni egy-egy lemezt. Nos ez az elvárás horizont (mely evidensen nem tudott kielégülni, de még a tetszik, vagy elmegy fogalmak lényegét sem ölelte át) érvényesül az új Brutal Truth korongon. S ha már ilyen szépen belemelegedtem az alázásba akkor már szíves engedelmetekkel folytatom, a promó vesézésével, ha ide kattint a kedves olvasó, láthatja miről is írtam a kritikát. Azért ha minden nem látszana jól, mesélek; papír tok (a promók 80%-a ilyen) és a 20 dal 99-részre van felszabdalva (ez is jellemző, hogy ne lehessen begrabbelni olyan egyszerűen és ne kerüljön ki megjelenés előtt, ha lehet minden utolsó torrent oldalra), és igen, mindenki jól látja, mindennek ellenére a lemez pedig írott. Nos, a Relapse morálisan úgy viselkedik a promók terén, mint az, akinek bombabiztos bunkere van, de azért még a nehéz beton ajtót is befalazza belülről, hogy biztosan se ki, se be…
Persze megértem én a Relapse-et, hiszen olyan bandákkal és kiadványokkal foglalkozik, melyekről promó nélkül is kénytelen írni egy kritikus, mert hát kíváncsiak rá az olvasók, tehát minden csak nem korrekt (közben, pedig a világ egyik legnagyobb és minőségibb metál kiadója, amelynek lemezi iszonyat jól szólnak és a külsőségek többnyire csodálatos nyomdai kivitelezéseket reprezentálnak). Akkor talán lássuk, miből is áll össze az új brutális igazság…
Mint már említettem 20 dalt tartalmaz, amely összesen közel 42 percen keresztül tapogatózik, a nagy igazság az, hogy a Brutal Thruth soha sem volt a világot megváltó banda, de a korai Napalm Death és Terrorizer ízeket idővel egyéni körökkel felváltó amerikai banda szép számmal adott ki sikeres és erős lemezeket. Így tehát az egykori rajongók, valami gyökerekhez való visszatérést várna (evidensen), e helyett a jelen post-modern képével kell majd beérnie. Egyesek talán emlékeznek még a Converge-es splitjükre, nos sok helyen éreztem úgy, hogy a You fail me keveredik itt a grindcore halmazával, de ahogy a Converge se tudta tartani a beteges és kicsavart csuklók pengette témákat, úgy lényegében mindez a Brutal Thruth-nak sem áll jól. Természetesen súlyos hangzást és izmos grindcore-t kapunk, de a múlt még véletlenül se köszön vissza, ha nagylemezhez akarnám hasonlítani, akkor talán a 97-es Sounds of the Animal Kingdom nyomdokaihoz lehetne, amely megint csak nem volt egy hibátlan anyag. Vesézzük csak ki, mikből is áll össze a provokatív fedőjű Evolution Through Revolution; egy kis punkos vonal, amiket a korai Napalm Death-eken lehet hallani, némi színtiszta grindcore ömléssel, avagy a korai Terrorizer köszön vissza, s ezeket leszámítva olyan post-HC és progresszív noise betegségek kerülnek elő, mint pl. az említett Converge súlyosabb tézisei.
Profi?
Már hogy ne lenne az!
Nagyon?
Nagyon-nagyon!
S mindez jó?
Hát, a helyzet az, hogy jónak jó, de egyben felesleges is, és ha már egyszer ennyi idő hallgatás után visszatérnek, lehet érdemesebb lett volna a múltból eredendően táplálkozni, elsősorban a Extreme Conditions Demand Extreme Responses-ből, illetve a Need To Control-ból, e helyett még néhol jazzes témák is előkerülnek, amik a zajból a zajba vergődnek és közben betöltik a teret. Persze akadnak remek részek is, de nem ezek kerekednek felül… pl. a Detached vagy a Afterworld bármelyik Botch, Converge, Coalesce vagy Trap Them lemezen feltűnés nélkül elfért volna, s ez azért annak ellenére hogy ezek extrém-pusztító és mély zenék – a Brutal Truth-ra nézve egyenesen szégyenteljes! Talán egyedül a Global Good Guy és a Branded tekinhető a gyökerekben leledző dalnak…
A kétségtelenül romboló és brutális anyag már-már helyenként öncélú, s töménysége korántsem azt a kohéziót hordozza magában, amit illett volna, avagy csalódás. Természetesen, ha egy névtelen banda teszi le mindezt az asztalra, akkor azt magasabban pontozom, de a nagy név és múlt tekintetében nem tudok szemet hunyni egy ilyen felett – az elvárás az elvárás, s a be nem teljesedés az pedig be nem teljesedés, avagy a vulgár-grind és gore hallgatótábor szexuális túlfűtöttségével szólva: hiába van a csajnak extrás melle, és feszülő segge, lucskos muffja, baszhatod, ha meg nem dughatod és le se szop…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.