Újabb ismeretség egy újabb svéd bandával… a Demonical 2006-ban alakult Stockholmban, ám ennél sokkal mélyebb gyökerekkel rendelkezik a csapat, hiszen gyakorlatilag a kultikus Centinex romjain épült meg az újabb középkori rothadás bálvány. A tagok projectjeit nehéz lenne felsorolgatni, legyen annyi elég, hogy akad itt tag a Grave-ből, a Regurgitate-ből és a svéd Diabolical-ból is, s mellesleg a horda második nagylemezével nézünk farkasszemet, melyről vidám sátánista csontváz had tart felénk…
…a borító alapján bármire gondolhatunk (s ez a kissé villoni sötét hiedelmek és a reneszánsz küszöbén tengődő fedő erősen hajaz a szintén svéd Witchery – Don’t Fear the Reaper-ére) itt thrash-blackre, vagy akár mai kísérleti és művészkedő stonerre is, ám a Demonical lényegében death metál, abból is az a féle-fajta, amely leginkább a Dismember és Vomitory munkásságának érintőpontjain halad, így tehát iszonyatosan mélyre hangolt, már-már Entombed szinten. Lényegében ezzel a mondattal el is mondtam mindent, amit erről az erősen old school dallamos death metálról tudni illik, hiszen a pergő hangzásától a cineken át a basszustól az utolsó riffig és Sverker „Widda” Widgren mély hörgéséig, mind-de mind az imént vázolt sémák alapján vergődnek a közel háromnegyed órás anyagon. Nem is annyira az idő sürget, mind inkább az értelmetlen szófecsérlés elkerülése…
…nincs mit ezen csűrni és csavarni, a Dismember integet gerincből és velőből, májból és hunyorítva, vagy 8 karral leprásan és tifusz malmait görgetve… akinek műfaja, az könnyedén ezt a lemezt is magáénak érezheti majd, mert profi munka, nem klisé és a fentebb írtak ellenére nem is klón… vagy ha mégis, akkor egy értelmes és könnyen élvezhető szaporulat – osztódás!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.