Vanishing Point
Embrace the Silence

(2005)

Dolmen

2005. november 8.

0

Pontszám

9

Az ausztrál csapat 1997-ben alakult Melbourne-ben. Még ebben az évben elkészítették bemutatkozó lemezüket In Thought címmel. A korong Ausztrália legjobb metal albuma címet érdemelte ki. 2000-ben leszerződtek az LMP Records kiadóhoz és ennek a házasságnak eredményeképen megjelent második Tangled In Dream című művük. Aztán öt évre teljesen eltűnt a csapat, míg idén végre jelentkeztek harmadik kiadványukkal. Az Embrace The Silence című alkotás a Metal Warriors/SPR Records kiadásában került az üzletekbe. 13 dalt tartalmaz közel 80 perc hosszban.

Vannak albumok, amiket meghallgat az ember, majd szépen megfeledkezik róluk és soha többet nem kerülnek be a lejátszóba. Az ausztrál srácok lemeze biztos nem jut erre a sorsra nálam. A fiúk kellemes, mondhatni slágeres progresszív power metal-t játszanak, méghozzá nagyon jól. Szerencsére a progresszívitást nem úgy értelmezték, hogy az magamutogatásba menjen át, a lemezen kizárólag csak olyan progresszív részeket raktak a srácok, amik nem válnak a dalok kárára. Mindemellett a csapatnak sikerült könnyen megjegyezhető, nagyszerű szövegrészeket és refréneket írni. Kiemelt hangszer a billentyű, ami minden dalban szinte a vezér hangszer szerepét tölti be, de persze a gitárok is teljesen rendben vannak, semmi fölöslegesen túlbonyolított virtuózkodást nem hallunk Chris Porcianko és Tom Vucur gitárosoktól. Jack Lukic dobos is nagyon magas szinten játszik hangszerén. Silvio Massaro énekesnek ugyan nincs valami egetverő hangja, de amit bevállal a lemezen azt tökéletesen adja elő. Kedvenc dalaim: Hollow, Once A Believer, Season of Sundays, és a lemezt záró As I Reflect című dal, ami egy zongorával és vonósokkal lekísért lassú szerzemény.

Véletlenül akadtam rá a csapat lemezére, de be kell vallanom első hallgatás után nagyon jó barátságba kerültünk. Nagyszerűen megírt dalok sorjáznak a lemezen, igazi fülbemászó muzsikát játszanak a srácok. Remélhetőleg következő lemezükkel már nem várakoztatnak bennünk öt évig. Ajánlom a lemezt a progresszív metal kedvelőinek, akár Dream Theater fanoknak is, de bátran ajánlom azoknak is, akik a power metalt szeretik, mert a lemez számukra is nagyon kellemes órákat szerezhet.