Doghitters
BECSÜLET: felhasználói kézikönyv

(EDGE Records • 2009)
haragSICK
2009. június 29.
0
Pontszám
8.8

A székesfehérvári Doghitters-szel kapcsolatban két dolgon is meg kellett, hogy lepődjek, az egyik, hogy anyanyelven szólalnak meg, a másik pedig hogy a hazai egyik legnagyobb metál kiadó szárnyai alatt utaznak… a tavalyi Strike című demó alapján ugyanis egyikre se számítottam (amelyről a lap alján olvashatsz kritikát, így a biográfiai üres köröket ki is hagynám).

Lényegében a közel 35 perces debüt korong zeneileg továbbra is a Terror, korai Pro-Pain, Hatebreed, Madball és Sick of it all, Biohazard, Downset. vonalon mozog némi punk és thrash lélegzettel, s bár nem szoktam elszállva lenni a magyar szövegektől, valahogy a BECSÜLET: felhasználói kézikönyv egy élő társadalmi förmedvény már címében is hordozza azokat az értékeket és értéktelenségeket, melynek gerince sajnos az országunk. Ha egy pillantást vettek a számcímekre, egytől egyig olyan komponenseket láthattok, melyek túlzott jelenléte vagy éppen hiánya miatt vagyunk ott, ahol vagyunk. Természetesen korántsem csinálnak fecske módjára új nyarat és a spanyolviasz se olvad meg újra, sem a fogós nóták sem pedig a súlyos szövegek ellenére, de az összkép azt mutatja, amit az EDGE Records is gondolt róluk, az pedig, hogy érdemes hozzájuk-beléjük reményt, időt és pénzt fektetni, hiszen ügyes dolgokat hoznak össze, s még annyira fénymásoló íze sincs a klónos pohár sterilből nyers dühbe és agresszióba csúszott malmának. Az egyediség nagyon hátul kullog, de nem zavaró az itt-ott innen-onnan ismerős témák hada, a HC amúgy sem az a műfaj, amit nagyon meglehetne újítani, s a Doghitters így is inkább old school, mintsem hogy jelencore vívmányaként tetszelegjen. Azonban mindenképpen vannak fenntartásaim, ez pedig abból fakad, hogy a társadalmi kritika és jó szövegek ellenére belecsúsztak a hatalom és busines fertőjébe, kissé őszintétlennek hat, hogy a Blind Myself-es Tóth Gergő énekel a záró Felismerés című dalban, mint vendégzenész, vagy hogy a myspacen nagy barátkozás van a Bridge To Solace és az Ignite formációkkal…

Na jó, ebbe inkább nem mennék bele, inkább összefoglalnám mik is képezik az érték fogalmát és jellemzőjét az etalon kézikönyv nyitogatása közepette. A nóták egy része fogós és súlyos, eltaláltak a mély kórusok és a punkos kiállások, akadnak nagyon ügyes riffek és remek szólók, olyan dallamok, amik pár hallgatás után bennünk is ragadnak, ilyen az Őszinteség vagy a Csalódottság (ez utóbbi kissé Cadaveres és Replika szerű…). A rapegetős részek jól illenek a dühös összképbe, s pár helyen beugrott a korai Action Összeomlás és Terror filingje – ez is amúgy az old schoolság része, haha. Összefoglalva, ha hibátlan korongot nem is, de a hazai scene halmazát szemlélve egy erős és húzós albumot korongot raktak le a fehérvári igazsággyárosok…”A legtiszteletreméltóbb emberi tulajdonság, mely olyan fontos dolgokon alapul, mint az őszinteség, ami nem hagyja, hogy az önámítás csapdájába esve kapcsolatainkat az elszakadás szélére sodorjuk…