A székesfehérvári Doghitters-szel kapcsolatban két dolgon is meg kellett, hogy lepődjek, az egyik, hogy anyanyelven szólalnak meg, a másik pedig hogy a hazai egyik legnagyobb metál kiadó szárnyai alatt utaznak… a tavalyi Strike című demó alapján ugyanis egyikre se számítottam (amelyről a lap alján olvashatsz kritikát, így a biográfiai üres köröket ki is hagynám).
Lényegében a közel 35 perces debüt korong zeneileg továbbra is a Terror, korai Pro-Pain, Hatebreed, Madball és Sick of it all, Biohazard, Downset. vonalon mozog némi punk és thrash lélegzettel, s bár nem szoktam elszállva lenni a magyar szövegektől, valahogy a BECSÜLET: felhasználói kézikönyv egy élő társadalmi förmedvény már címében is hordozza azokat az értékeket és értéktelenségeket, melynek gerince sajnos az országunk. Ha egy pillantást vettek a számcímekre, egytől egyig olyan komponenseket láthattok, melyek túlzott jelenléte vagy éppen hiánya miatt vagyunk ott, ahol vagyunk. Természetesen korántsem csinálnak fecske módjára új nyarat és a spanyolviasz se olvad meg újra, sem a fogós nóták sem pedig a súlyos szövegek ellenére, de az összkép azt mutatja, amit az EDGE Records is gondolt róluk, az pedig, hogy érdemes hozzájuk-beléjük reményt, időt és pénzt fektetni, hiszen ügyes dolgokat hoznak össze, s még annyira fénymásoló íze sincs a klónos pohár sterilből nyers dühbe és agresszióba csúszott malmának. Az egyediség nagyon hátul kullog, de nem zavaró az itt-ott innen-onnan ismerős témák hada, a HC amúgy sem az a műfaj, amit nagyon meglehetne újítani, s a Doghitters így is inkább old school, mintsem hogy jelencore vívmányaként tetszelegjen. Azonban mindenképpen vannak fenntartásaim, ez pedig abból fakad, hogy a társadalmi kritika és jó szövegek ellenére belecsúsztak a hatalom és busines fertőjébe, kissé őszintétlennek hat, hogy a Blind Myself-es Tóth Gergő énekel a záró Felismerés című dalban, mint vendégzenész, vagy hogy a myspacen nagy barátkozás van a Bridge To Solace és az Ignite formációkkal…
Na jó, ebbe inkább nem mennék bele, inkább összefoglalnám mik is képezik az érték fogalmát és jellemzőjét az etalon kézikönyv nyitogatása közepette. A nóták egy része fogós és súlyos, eltaláltak a mély kórusok és a punkos kiállások, akadnak nagyon ügyes riffek és remek szólók, olyan dallamok, amik pár hallgatás után bennünk is ragadnak, ilyen az Őszinteség vagy a Csalódottság (ez utóbbi kissé Cadaveres és Replika szerű…). A rapegetős részek jól illenek a dühös összképbe, s pár helyen beugrott a korai Action Összeomlás és Terror filingje – ez is amúgy az old schoolság része, haha. Összefoglalva, ha hibátlan korongot nem is, de a hazai scene halmazát szemlélve egy erős és húzós albumot korongot raktak le a fehérvári igazsággyárosok…”A legtiszteletreméltóbb emberi tulajdonság, mely olyan fontos dolgokon alapul, mint az őszinteség, ami nem hagyja, hogy az önámítás csapdájába esve kapcsolatainkat az elszakadás szélére sodorjuk…”
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.