A kedves olvasót egy picit bevezetném a kulisszák mögé, már amennyire ez a Forgácson rehabilitálható érzéssel tölti el a kíváncsi természetű nagyérdeműt. A dolog egyszerű, a szerkesztők az oldal egy userek által nem látott szekciójába bevállalja a felkínált promókat, majd ha az megérkezett postán, akkor azt is jelzi a bázisban, s ha kinn a cikk, akkor pedig mellékeli oda annak linkjét. A jó anyagok elég hamar elkapkodásra kerülnek, és minden kritikusnak megvan a maga zenei halmaza, amiben rálátással rendelkezik, természetesen azért akadnak fura, olykor-olykor egyenesen bizarr stílus kavalkádok, s olyan korongok is, amelyek csak nem akarnak „elkopni”, avagy senki se választja, mert valahogy mindenkinek lejt a dolog, csak nem maga felé. Ha nagyon sokáig látom, hogy valami nem megy „el”, akkor megírom én, nos ez a helyzet a nógrádsipeki Primary Stroke formációval is, akiknek biográfiai adatait kihagynám (magyar zenekar, a honlapjukon mindenki annak néz utána, ami csak érdekli), lássuk miért is nem akaródzott senki a feladatra!
A csapat műfajilag a power metál és a heavy között mozog, amihez vegyük hozzá a buta szövegeket, amelyek egy részére állna az agrár metál jelző, ám a bunkósbot jelleg jobban áll a megint csak erősen tuka-tuka lecsapós Nefogazz!-nak, vagy a valóban paraszt, de ennek ellenére zenéhez illő, izomból kombánnyal disznószart fötrető Disztraktor-nak. Lényegében nem tudtam eldönteni, hogy a szövegek egyfajta fura oltásai-e az amúgy erősen klisére épülő heavy-power maszlagnak, vagy valóban így gondolják komolyan. Néhol eszembe jutott az Akela korai igazán paraszt döngései és a Földi örömök kislemezük alapvető tézisei kifelejtve a szexuális szolgáltatások bájait és a nihilista részegséget.
Valószínűleg ezek a szövegek, amikkel a korai Ossian és Pokolgép, vagy Moby Dick illetve az Iron Maiden vagy a Halloween anyagokon nagyot kaszáltak hajdanán, de ma ez nem szalonképes, ami azért probléma, mert maga a zene, ha nem is komplex de ügyes elegye a vastag riffekkel megtámogatott szagadtásnak és repülésnek. Gyakorlatilag a már említett Pokolgép, Omen és Iron Maiden vonal érezhető, de ugyanúgy a korai Cowboys időszakos Pantera vagy a jelen Primal Fear és Iced Earth illetve Grave Digger is megjelenik. Nagy Gábornak amúgy van hangja, s pár helyen ki is használja a tiszta és masszívabb tónusokat, csak valahogy a szövegekben elveszti a komolyságát. Írhatnám így a vége felé, hogy érdemes lenne változtatni a már vagy 4x említett jelentéstartalom önkifejeződésén, s persze nem lenne rossz ötlet, ha a dallamosabb dolgok csak az éppen odaillő helyeken lennének alkalmazva, de a Primary Stroke-nak megvan a maga tábora, minek is tennének bármit, mikor gyakorlatilag 2003 óta ebben utaznak?
A zenei tálalás korrekt, a hangzás is jól sikerült és lényegében a borító is illik ehhez a finom moslékhoz, amivel könnyedén jól lehet lakni, csak nem biztos, hogy a tartalma sokáig bennünk marad, vagy hogy emlékszünk magára az ízre… ettől függetlenül a Tűz és jég tartalmaz legkevesebb hibát, ahogy a II. Új faj (Az alkotás) a legsúlyosabb és komplexebb nóta. Akinek tetszik az izmos hazai power energiaitaloktól mentesen, némi heavy colával lágyítva az amúgy igencsak pezsgő dobozka tartalmát… az nyugodtan kortyoljon bele!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.