Ha a bizarr zenei műfajok színes kavalkádját kutyulni szeretnénk az értelem és ősi csodák naplementéjével egy érett és vastag hasisba tömve füstös álmainkat, akkor mindenképpen ajánlatos e féle utazásokhoz a Washington-i lápgyönyör második lemeze, avagy a kissé másra enged következtetni nevű Master Musicians Of Bukakke, haha. A kísérleteknek mindig vannak résztvevőik, de korántsem biztos, hogy lesznek utóbb is alanyok, vevők egy újabb kémcső rázogató délutánra. Nos a nem csekély számú társaság immáron másodszor bizonyít, és azt kell, hogy írjam; most se egyszerű dolgot rakott le arra a bizonyos asztalra. A tagok egyeseknek sokat mondanak, másoknak kevesebbet, mindenesetre a dolog úgy áll, hogy az Earth, a Secret Chiefs 3, a Sun City Girls és a Kayo Dot legénysége zördült össze 40 percre egy föld magvától tátongó mocsaras derengésre… nem is beszélve a géniusz Eyvind Kang–ről. A zenei kavalkád iszonyatosan mély halmazokból merít, miközben körbetáncikálja a kissé pszichedelikus törzsi süllyedéseket, egy nagy adag népzenei és drone üstbe öntve, amiben fortyog a doom, tribal és az autentikus betegség akusztiktól a Gangeszen át a Mississipi-ig…
Utazás úgy, hogy meg sem mozdulsz és mélyeket szívva az agymosó mindenségből, füstöt eregetve jelzed a kiutat a jelenből, csatrák csattognak, amint az 1000 éves mozivászon lángba borul és mindent maga alá temet a ritmikus búgás és élvezet gyönyör kezdődik meg. Röviden ennyit takar a Master Musicians Of Bukakke legújabb és talán a világzenék halmazába leginkább sorolható beteges próbálkozása. És hogy kinek ajánlott? Szerintem elég érthetően utaltam a gyengébb tudatmódosítókra és azok használóira, de hogy az is értsen, aki eddig nem; fű, hasis, gomba, meszkalin és némi trinyó segítségével ez a zene többet adhat, mint bármi egyéb, csak egyre kell figyelni; az élmény aktusok mélységére és mennyiségére, no meg hogy éppen jókor merülj, jó helyen… Jó reggelt Vietnám, behajtó, no meg jó anyám!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.