A hihetetlenül bizalomkeltő nevű Pestilential Shadows a sötétséget hozza el és a fájdalmat, az ausztrál csapat 2003-ban alakult, a második nagy lemezükhöz a 2006-os Cursed-hez anno volt szerencsém, el is cseréltem valamire, hiszen egy tucat black metál fogadott rajta, letisztult formákkal és halmazok terén egyenesen behatárolható hatásokkal. Az új korongot már a Pulverised Records égisze alatt figyelhetjük, melynek a hangzása és külsőségei is egyaránt megütik azt a szintet, amit ettől a feltörekvő kiadótól megszokhattunk.
A dolog nagyvonalakban most sem változott sokat, csak közben három év elteltével, komplexebb és markánsabb dalokat tudtak írni. A lassú depresszív black metál váltakozik itt a komplex sebességgel és mély morajlással, darázsfészek és pórszívó hadak, no meg egy nagy adag életunt penge esdekelve a fájdalom oltára előtt…
Talán egyesek majd értetlenül állnak a szó előtt, miszerint sokszínű és változatos az In Memorian, Ill Omen közel 45 perce, pedig így van. Rengeteg féle téma váltja egymást, és akadnak köztük egész fülbemászó, már-már gyönyörű dallamok is, ilyen az Of Loss And Suffering Inherit illetve a Beautiful Demise főtémája vagy az instrumentális Ecclesia Moriendi szaggatása után következő hangulat és harmónia lépcső. Egy kicsit talán a norvég Fleurety-re emlékeztet az összkép, bár a Pestilential Shadows sokkal földhözragadtabb, sőt, inkább az ő mélységük a sötétségből és a rothadásból fakadóan materiálisabb, mint mondjuk a Fleurety kísérletei és széles perspektívája.
Aki mély és önmagából fakadó, súlyos és sűrű zenére vágyik, az könnyedén lépi majd át a Pestilential Shadows alkotta gátakat, hogy eggyé válhasson az üstben fortyogó koszos masszával, valamivel ami az élet utáni, vagy éppen előtti… Jó éjszakát! Avagy féluton a Burzum és a Carpathian Forest között némi Shining és Hypothermia bontással fűszerezve.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.