Arckanum
Trulen

(1994)

2005. november 13.

0

Pontszám

9

Újabb kiválósággal akadtam össze az Arckanum demojának személyében.
Black metal sokadszor is. Ezt a lehető legpozitívabb értelemben írom,
csak kissé beleuntam (mármint az írogatásba). Megint részletesen bele
lehetne menni ez milyen az milyen amaz milyen benne, de ez is black
metal. Csakúgy mint a másik korábbi 28 album, amit szintén a „black
metalnak ilyennek kell lennie” vagy az „ez az igazi black metal”
kijelentésekkel méltattam. Szóval a tíz pont majdnem biztos, de
azért kedvcsinálónak írnék pár sort.

Különös jellemzője az anyagnak, hogy hallgatása közben olykor az az
érzésem, mintha folk/pogány metal menne. Ennek egyetlen kézzelfogható
oka a tiszta gitár. Nem azt mondom, hogy minden dalban akusztikusan
szólal meg, de ez nagyon jellemző rá. És ez különös hatást ér el a
blackes dob, de főleg az elmebeteg ének közbenjárására. Megint azt
mondhatom, hogy az alapbandák: Mayhem, Gorgororth, Darkthrone korai
albumainak sorába illik ez a kiváló lemez is, mondhatni azok JÓ
tulajdonságait egyesíti magában. Koppintásról megint csak nem
beszélhetünk, egyszerűen akkor ez volt a miliő, a természetes.
Ötletgazdag zenéről van szó, amire a legjobb bizonyíték, hogy az
ötödik majd negyedórás nóta sem untat egy cseppet sem. Előfordulnak
tiszta ének betétek is, de ezek is agyahagyott módon. Mondom, az ének
különösen tetszik nekem, iszonyú bősz és gonosz, és minden ami ebben
a stílusban elvárható, megtalálható benne. Hasonlításképp említhetném
Dead nevét a Mayhemből, vagy a korai Darkthroneokat, amikor még
variáltak kicsit, meg a szintén korai Gorgororthot (főleg a demon).
Azt hiszem ezzel el is mondtam mindent. Ha másnak így szimpatikus:
nagyon nagyon trú a zene. A hangzás demos de baromi erőteljes..

Ami leginkább szimpatikus az az, hogy végtelenül beteges a zene. Ez
számomra legtöbbször riasztó hatású szokott lenni, de a hangsúlyos
motívum itt is az őszinteség. Akkoriban még nem „betegességben”
mérték a zene milyenségét, és aligha akarták egymást ebben
túlszárnyalni a zenekarok.

Látható, hogy majd’ ugyanezt írtam az Ildjarn, az Ater Tenebrae és a
Catenatam Lucem esetében is (és még kitudja hol). De hiába, mert a
zene ég és föld. Úgy látszik eljött az a pillanat, mikor már nem
tudom kifejezni a black metal sokszínűségét, de nem is bánom.

A kivitelezés miatt -1 pont.