„…s végül teljes eksztázisban fedezzük majd fel a ló vontatta autót.”
/Michael Tournier/
Az amerikai Ministry vége és halála kicsit olyasmi emlékekkel töltött el, mint anno 2 Pac halála, vagy 5x meghalt mire tényleg agyonlőtték (úgymond már illett meghalnia – hiszen nagy marketing fogás volt) és temetése után még mintha 2 évig a kriptájában lemezeket gyártott volna mert rengeteg korongja jött még ezek után is (nem hallgatok ilyen zenéket – anno kollégiumi szobatársam volt erősen rákattanva a rap – hip-hop szubkultúrára). Már a 2007-es Cover Up is amolyan vége a bandának dolog volt, mint utolsó nagylemez (az is feldolgozások gyanánt) erre még idén kijött a kritikánk tárgya audio és dupla DVD formátumban is… és hogy az ünnepet tovább rontsam, ezek után megjelent még a The Last Dubber remix korong is, amely valószínűleg valóban a végét jelenti az 1981-ben alakult texasi őrült társaságnak.
A külsőségekről nem sokat tudok elmondani (a menük pedig lényegében nem léteznek, puritán az egész, amilyen a Ministry zenéje), hiszen ezt kaptam, avagy két dvd lemezt… és hogy mi tartalmaz az anyag? Mint címe is jelzi, egy elköszönés és egy koncert lemez, lényegében az utolsó turnéjuk (C U LaTouR 2008) legjobb pillanatait tizenhárom számba sűrítve. A turné hetvenöt nagyvárost érintett, köztük Varsót, Los Angeles-t és Chicago-t, Szerbia, Németország, Csehország és Szlovákia legnagyobb városait és még számtalan izgalmas ország legfontosabb helyeit – hazait természetesen kihagyva! „Teljesen megőrültünk utolsó turnénkon és ez a CD magában foglalja a Ministry élő erejét!” – mondta Jourgensen, aki személyesen mixelte az anyagot saját stúdiójában Michihiro Tanikawa és John Bilberry segítségével.
A másik DVD a vicces Fuchi Requiem nevet kapta és 40 perces dokumentumfilm a zenekarról, minden jelenlegi tag megszólal, mesél magáról és a Ministry-ről, amelynek egy része a csapat stúdiójában készült. Botrányokról csak beszélnek, nincsenek hányós, szétverjük az öltözős jelenetek, sem pedig egyszáll pinában táncolgató lánykák. A filmet Hector Saenz rendezte és emléket állítanak és tisztelegnek Vincent Raven-nek, aki ismerős lehet a következő neves és kevésbé neves, de az ipari zene szempontjából mindenképpen sorsdöntő csapatokból; Killing Joke, Godflesh, Prong, Ministry, Pigface, Murder Inc., Smartyr, Mob Research, Zilch… Bár nagyon szeretem a Ministry zenéjét és régi gyermekkori kedvenc, mégsem mernék olyat kijelenteni, hogy egy korszakot öleltek át, hiszen állandóan változtak, s talán éppen ez a progresszív jellegnek köszönhetően tudtak eddig is fennmaradni és nem önismétlésekbe esni (bár megjegyzem mellékesen soha se voltak képesek megismételni a Psalm 69 vagy a sokak által vitatott Filth Pig szuggesztív valóságát). Sőt – tovább mennék; 2002-től egymást érték különböző remix lemezek és best of zuhanások, amik inkább érdekesek voltak, mint jók – bár kétségtelen hogy a régi dalok minden variánsát és ötletét kibombázták.
Aztán amikor elkezdődött a nagyon nyílt Bush ellenessége a Jourgensen „gyereknek”, akkor már a borítók és szövegkoncepciók is egy kotyvaszt mutattak, s ezek egy része már a kifáradást mutatták. Hiába a Ministry egy remek csapat volt és hatalmas showt csináltak, köptek ők mindenre, mégis mennyi filmzenébe itták be magukat, csak valahogy már nem voltak a régiek… eljárt hát az idő, pedig a rock’n’roll örök, és lényegében a Ministry valami olyasmi; koszos, mocskos, trágár és pinaszőrrel teli lázadás, amolyan post-modern rebel’n’roll!
Al Jourgensen megöregedett, továbbra is pöfékeli a decket, issza a whiskyt és habzsolja a tablettákat és különböző pszichedelikus szereket, az arca kicsit felpuffadt – és azóta Bush helyére is új személy került, akinek nagyon kemény dologgal kell szembenéznie, USA gazdasági problémái erősen megoldhatatlanok, nagyhatalma megvan, de lényegében Kínán, Ausztrálián és pár skandináv országon kívül, az egész világ nyög és haldoklik. Fejjel a falnak, avagy a modern kapitalizmus rákfenéje és a kitartott bankok jelene… no meg az olaj hatalma!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.