„…megmerevedjék, kővé dermedjen; imádta az öröklét e rövid pillanatait, amikor önnön szobrává változott.”
/Jean-Paul Sartre – A szavak/
Csak limitált példányszámban látott napvilágot (100 db + gondolom a promók) az ukrán Voida, ami nem is volt olyan nagyon rossz ötlet a Solitude Produstions és a Bad Mood Man mellékvágányaként kiadói feladatot ellátó Art of Silence series-től, hiszen így az amúgy korántsem különleges zene pár fanatikusnak megfelelően tálalva eladhatóvá lesz. Mindig is megvolt a noise és dark ambientek illetve nagyon underground black metálok kézzel számozott halmazának a maga varázsa és kuriózum halmaza. A Voida-t Prog-Jester művésznévre hallgató Lugansk-i fiatalember alkotta meg, amolyan mellékprojectje, hiszen a fő bandái a nem kevésbé ismert; Funeral Of The Sun (funeral doom), Krobak (post rock), Stoned Jesus (stoner metal) – tehát a művészünk teljesen elértő műfajokban mozog, no de sebaj, lássuk mit is rejt a mindössze 3 számos mégis 24 perces mini LP.
A „nóták” hossza és száma egyáltalán nem meglepő az effajta kísérleti zenékben jártas hallgatók előtt. A hangzás jó, a külsőségek pedig a maguk minimalizmusával megfelelnek a célnak. Zenéről azonban nem igazán beszélhetünk. A dark ambient olyan gyűjtő, melyben a búgó zajoktól egészen a lassú ritmusokig juthatunk, közben atmoszférát épít, ha sikerül neki, tehát lényegében a Voida egy drone ambient, noise és dark megoldásokkal és post-rockos fellángolásokkal. Ahogy sors- és műfajtársai, így a Voida is a mélység és a sötétség interpretált hosszú köntöse, amely képes elnyelni egy teljes embert. Rétegek, amelyek emberöltő óta a világnak világában mozognak, metafizikus beteljesedések és lélekvesztett meg sem született halott csecsemők – soha sem halott szívverései – egy sötét és mély katlanban. Fények, melyek valójában soha sem égtek, s tárgyak, melyeknek megalkotása soha sem történt meg, mégis léteznek, amolyan Végállomás város, ahová minden sín egyszer eljut, bálna vagy elefánttemető, szent vagy okkult tényezők feltárásra váró masszája, amely hangokba képezve folyik és ereszt… mindezt úgy, hogy létezésünk integrált és interpretált, deprimáló és kvalitása vérfertőzött konstitúció. Ahogy a fotó is…
…valahol elindult és valahol véget ért, de közben elnyelte a tér, amely légüres, vagy elszívott, tiszta vagy mocskos, életre képes, vagy már halálra se méltó. Az ilyen kísérleti zenék pontozása soha sem volt egyszerű, hiszen a befogadón múlik, hogy képes-e eljutni hozzá; megjegyzem mellékesen, keveseknek való muzsika ez, amely alól talán csak a Throwing Stones Like Little Bombs Into The Water képez kivételt, a maga post rock szerű ambient zúgásával. Az Art of Silence series, pedig úgy tűnik átvette a kísérleti szerepet a Solitude Produstions és a Bad Mood Man-től, ami megint csak nem is olyan rossz ötlet, hiszen utóbbi kettő inkább több energiát fektessen a death/doom/black és stoner dolgaiba, én már például nagyon várom, hogy kapjak egy példányt a második Darktrance-ből vagy a debüt Beheaded Zombie-ból!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.