„…kábán nem is hallottam az anya és gyermeke kapcsolatát elvágó olló utolsó csettenését; zűrzavaros világba süllyedtem, egyszerű látomások, elmosódott bálványok közé.”
/ Jean-Paul Sartre – A szavak/
A legutóbbi Art of Silence series kiadvány, melyről beszámoltam, az Ukrán Voida volt (kritika a lap alján); a helyzet limitáltság szempontjából ugyanaz, csak az orosz Odio Vestri még annál is minimálabbra vette a figurát, nincs zenekarfotó, nincs weboldal, és a borító se tartalmaz semmilyen információt, csak hogy három ember munkája a 65 perces utazás. A borító engem a Poe teremtette klasszikus gothic világba kalauzol el, ám maga a zene mély és destruktív lépegetés a keserű dallamok temette elmúlás küszöbén.
A kiadó szerint Ambient Funeral Doom, én viszont inkább érzem ezt ambient doomnak, lassú és mély morajlás, túlvilági atmoszférával és megfoghatatlan létkérdéssel. Hasonlítani sok mindenhez lehetne, sok helyen a PC-és American McGee’s Alice alatti beteges masszához hasonlít, de akadnak benne igazán magával ragadó, már-már klasszikus zenei post-gothic szárnyalások is. Nem is annyira kísérleti zene, inkább pihentető elmélyülés, amely tökéletesen alkalmas kikapcsolódásra, pihenésre, és nagyon alkalmas olvasásra is. A limitált 100 db-os dolog jó ötlet, hiszen nem hiszem, hogy ebből 100-nál többet el lehetne adni, bár korántsem merem állítani, hogy a világon csak 100 embert érdekelne ez a vég nélküli massza-temető, de inkább megint csak kuriózum jellegével fog hódítani, mint annyira meggyőző zeneiségével.
Kellemes kispárnás destrukció, szép hangzással, és minimalista külsőségekkel. Akik kedvelik a sötét, ám azért dallamokkal teli ambient zenéket, amiben szép és elfolyó szólók is kiegészítik a lassú dobok összjátékát, annál betalálhat, másoknak viszont kifejezetten értelmetlen próbálkozás!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.