„…hol olyan mélyen tolta be, amennyire csak bírta, körülnyalva–nyálazva a zápfogakat és a szájpadlást.”
/Gabrielle Wittkop – A nekrofil/
A szlovén Vulvathrone-t nem szeretném bemutatni különösebben, hiszen anno Nuskull-os időszakomban már írtam a Murska Sobota-i pornó hordáról egy kritikát a beszédes nevű Bukkake korongjukkal kapcsolatban, melyről itt olvashatsz. Ezzel le is tudtam a bemutatást, és idén itt az új lemez, szintén lucskos, megint csak telibevert…
Az alapvetően deathgrind csapat a Passion of Perversity-n se technikázza túl magát, bár kétségtelenül több energia és megoldás van ebben a 37 percben, mint a 2007-es Bukkake-n. A stílus szokványos halmazaiban mozognak, csak annyi különbséggel, hogy míg más hasonló csapatok a politikai ínkorrekciókkal és társadalmi betegségekkel és vesztegzárakkal foglalkoznak, addig a Vulvathrone alapkoncepció bizony-bizony a pina és annak különböző örömmel és perverzióval vegyített megközelítése. A nem túl romantikus szövegvilág ellentétben a Bukkake-val kevés pornográf bevágást tartalmaz, inkább, mint, ha egy pszichiáter mondaná el véleményét az adott témával kapcsolatban. Mert bár az alapkoncepció egyszerűnek tűnik, azért lehet ám erről sokféle módon és formában beszélni… érdemes például a Kurva című nótát meghallgatni, bizony-bizony a kurva az nemzetközi a szláv nyelveknek köszönhetően.
Zeneileg egyértelműen a Zuckuss és Waco Jesus vonalon mozog a szlovén betegség és punci feltárogató eszpedíció… zeneileg teljesen rendben vannak, a nóták nagy része fogós és akadnak benne punkos, dallamos burjánzások is, illetve valahol az álló fasszal a kurvát verem mögött némi tréfa és ámítás is megbújik (csak vessetek egy pillantást a fenti képre, haha).
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.