My Lament
Broken Leaf

haragSICK
2009. november 21.
0
Pontszám
9

„Valóban jelenné vált számukra minden. Meg kell bizony mondanunk, a pestis mindenkit megfosztott a szerelem, sőt a barátság képességétől is. A szerelem ugyanis egy csepp jövőt kíván, de a mi számunkra már csak a pillanat volt.”
/Albert Camus – A pestis/

A belga My Lament 2003-ban alakult Ghent-ben. Tavaly volt egy demójuk idén pedig a debüttel boldogítják a komor zenék szerelmeseit. Érdekes, hogy a tagok többségének egykori vagy ma is aktív projectjei egytől egyig black és death metál, ennek ellenére klasszikus doom-death-et kapunk némi old school pátosszal és egy minimális folk jelleggel.

 

Vegetatív zenéjük mély hangzással, szép gót jellegű őszi külsőségekkel és közel egy órás muzsikával merül a kesergés avarja alá a Solitude Productions-nek köszönhetően. Lényegében a leginkább érzékelhető hatás az ősrégi Paradise Lost és My Dying Bride, de megemlíthetném a korai End Of Green-t vagy a Fatum Elisum illetve Mourning Beloveth halmazát. Szép mimézis és szintakszis feszül a doom és death metal gótikus folk kohéziója között, destruktív s ennek ellenére mégis csak építő zene. Nagy témák nem kerülnek elő, a világmegváltás is a távolban marad, ahogy az élet pislákoló gyertyafényét is igyekszik kioltani a lassan szemerkélő eső. A távolban a lélekharang kong, és megindul a gyászmenet vonagló építkezése a maga 54 percén keresztül, szomorkodva, hörögve, szaggatva és a semmibe süppedve – árnyékokat keresve és álmokat dédelgetve…

Valahol legmélye ez is Paradise Lost és korai Asphyx / Dismember konstelláció, amely képes a Bolt Thrower és az Obituary súlyosságával lecsapni és váltakozni – avagy;kvantitatív halál és elmúlás halmaz, amiben az erő és a haldoklás egyaránt lételeme a lassú merülésnek. Mivel az egésznek van némi igencsak régi zenékre emlékeztető húzása (gondolok itt a Black Sabbath-ra vagy a Carhedral-ra), így kiverhetetlenül emlékeztet néhol a svéd Serpent In the Garden of Serpent korongjára. Búvárszemüveg (használata) nem kötelező, de esetenként érdemes, a mélység legeslegalja, pedig a nagy sötétségben és elzártságban túl sok kincset nem fog tartogatni, de egyeseknek fényesebbek lesznek ezek, mint oly sok minden…