MWS
None Of Them Will Cross

(Szerzői kiadás • 2009)
haragSICK
2009. november 27.
0
Pontszám
9.3

Az MWS = Metal Warrior Solymár, mint neve is jelzi solymári, bár ma már inkább fővárosi csapatról beszélhetünk, viszonylag régi alakulással (így felgyülemlett tudással és ötletgazdagsággal) 1997-es évjáratú. Az első lemezük 2006-ban jelent meg szerzői kiadásban 1 Punch = 2 Deaths címen, majd idén megintcsak szerzőiben a None Of Them Will Cross. Sajnálatos mindez, mert az ilyen kiadványok többnyire idővel elérhetetlenné, fellelhetetlenné vállnak és felejtésbe merülnek, pedig megérdemelnék az MWS srácok a „valós” nagylemezt, az angol nyelvi rétegek használata miatt, simán lenne esélyük valamelyik nemzetközi nem túl nagy kiadónál. Na de térjünk rá, miért is éltetetem ennyire a lakótelepi metál bagázst!

Sokszínű zenei kavalkád érvényesül közel 28 percen keresztül, melynek alapját a thrash metal jelenti, ami crossover és HC elemekkel festi meg a deviáns képet. Rengeteg banda hatása érezhető, kezdve az OverKill-től, a Testament-en és a korai Slayer-en át egészen az olyan ős crossover halmazokig, mint a M.O.D. vagy a S.O.D., és ehhez vegyünk még hozzá némi Black Sabbath és Motörhead masszát, és már át is élhetjük az őrült pörgést, mint amilyen mondjuk a System Of A Down. Engem amúgy Both András hörgése sok helyen jutatta eszembe a holland Gorefest-es Jan-Chris De Koeijer orgánumát, mondjuk időutazás gyanánt a Soul Survivor-i időkből, s persze az öreg Lemmy is gyakran integet… Természetesen a zenei halmaz se tér el frontálisan, hiszen a rock’n’roll és punk hullámok és húzások itt is megvannak, kiegészítve meglepő, már-már alternatív vagy poén bandákra emlékeztető megoldásokkal, melyek első hallásra kicsit furán hatnak, de ha párszor lepörgött, teljesen magától értetődően foglalja el helyét. Most sem értem, hogy egy ilyen csapat, ilyen lemezzel a háta mögött miért nem törekszik kitörésre, áttörésre…

…talán majd a jövő elhozza, amit el kell. Az összkép színessége miatt szinte bárkinek tetszhet, egészen a nu-metálos HC-től a death’n’roll-os harcosokig. A hangzás korrekt és a külsőségek is illenek a tartalomhoz (Tölcséry Gergely), a bookletből, pedig sugárzik a veszett és hasadt HŐS-értelem, haha.