A „lefejezett zombi” név egy négy lemezzel rendelkező Moszkvai zenekart takar. A banda 2002-es születésű, s ezt megelőzően stabil egy-két éves időközökkel jelentkeztek nagylemezzel, a legutolsó Linia Zhizni (Life Line) 2006-os keltezésű. A rajzfilmszerű minimál külsőségekbe burkolt Schastiye Dlya Vseh (angolra fordítva: Happiness for All) az első találkozásom velük, az általuk játszott stílus pedig jobb híján a technikás / progresszív death metal jelzővel fedhető le.
Az intró plusz tíz szám egy folyamatosan építkező, komplex zenei legót nyújt rengeteg riffel, témával, váltással és dallammal. Ezek egy része párhuzamba állítható sok mai, modern technikás death metal zenekarral, mégsem tudnám pusztán úgy leírni őket, mint egy újabb banda, melyre hatott a Necrophagist. Mindjárt a kissé felesleges intró után érkező első dalban, az Other Side of Loneliness-ben olyan borult, lebegős dallamok szakítják meg lépten-nyomon a masszív, jól megbonyolított metal részeket, melyekről a kultikus német legenda, a Mekong Delta jut eszembe. A tehetségüket dicséri, hogy ezek a progresszívebb megmozdulások görcsmentesen és szervesen illeszkednek az adott dal hangulatába, nem zökkentik ki a hallgatót, s egy erőteljes aurával dobják fel a száraz riffelést. A pörgetős felvezetés után hasonló szellemben fogant jazzes borulással és kifinomult ritmusokkal folytatja a sort a Tell Me, Friend, a leheletfinom cin-játék és a megtördelt death metalos őrlés mellett egy szóló koronázza meg a dalt. Az erősebb pillanatok közé tartozik még a The Worms a maga rövidke gyorsulásaival (egyébként a masszív középtempó dominál az anyagon) és jazzes leállásaival, a Clean Page elegáns progresszív kompozíciója, és a barokkos címadó. A dobmunka ízes, Vladimir „Vile” Lyashkov sokat, de nem céltalanul díszit, tördel, és a gitármunka is remek. Viszont a durva, de érthető hörgés egysíkúsága, és a szinte végig azonos tempótartomány monotonná teszi az anyagot, sokáig összefolynak a számok, és jellemző hiba (amúgy nem csak náluk), hogy egy-egy dalon belül a figyelemreméltó kezdés után puszta témázgatássá laposodnak. A szövegek mindvégig anyanyelven szólalnak meg, és a zenében is nagyon érezni az orosz ízt, ami előnyükre válik, mivel nem egy értéktelen produkció ez, viszont a fogósság hiánya miatt nem tartom valószínűnek, hogy nagyobb tömegek fülébe találják meg hirtelen az utat.
Az efféle zenékben kevesen tudnak elejétől a végéig azonos minőségű, lebilincselő dalokkal előrukkolni, s a Beheaded Zombie sem teljesítette hibátlanul a feladatot; tudásban nem, de dalszerzésileg még messze vannak attól a szinttől, amit a Mekong Delta képvisel a progresszív, technikás thrashben. A lemezt azért érdemes odafigyelve, elmélyülten meghallgatni, mert nem fércmunka, de egy erős 7 / 10-nél többet egyelőre nem érdemelnek.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.